Szóval ajándékozunk, ám ez sajnos nem olyan egyszerű, hiszen maga az ajándék méretes darab. Először le kell szenvednünk valahogy a lépcsőn, amihez mindenképpen segítséget kell hívnunk, aztán autót szereznünk, amibe belefér, mert ha rendelünk egy teher taxit, annak a költsége bizony több lesz, mintha egy új asztalt vásároltak volna. Mire jók a barátok? Kérdezhetnénk erre, és való igaz, a megoldás ilyenkor mindig az ismeretség. A szomszédunkban lakó jó barátaink például megszerezték kölcsönbe a cég furgonját, amibe kényelmesen bepasszírozhatjuk az asztalt, markos-legénynek pedig ott a két apuka illetve egy unokatestvér, akinek hobbija mások bútorainak a hurcolászása.
Eljött a nagy szállítás napja. Amikor eltoltuk a bútorokat, hogy hozzáférjenek az asztalhoz, akkor jött csak a feketeleves. Kiderült, hogy a minden csupa penész… Rémületes látványt nyújtott a fal, amit a sarkokban, ott ahol nem érte elég levegő, szinte teljesen belepett, bepöttyözött valami undorító, feketés-barnás trutyi. Nem csoda, hogy szegény gyerek gyakran küzdött allergiával, mi meg nem tudtuk, hogy miért. Persze azonnal nekiestem penészeltávolítóval (amit villámgyorsan beszereztem a közeli festékboltban), dörzsivel, tisztítószerrel. A végeredmény kétséges lett: a penész ugyan javarész eltűnt, már csak halvány foltok árulkodtak arról, hogy valaha itt tenyészett, ám vele együtt a festék is lejött, a látvány pedig siralmas lett. Nem volt kétséges, ebbe a fehér és világosbarna foltokkal tarkított szobába nem lehet új bútort beállítani. Akármennyire irtózom is a gondolattól, itt bizony muszáj lesz kifestetni. Igaz, ami igaz, már évek óta halogatom a dolgot, pedig aktuális lenne már az egész lakásban. Erről azonban hallani sem akarok, még most sem. Hogy minden holmit, könyvet, csecsebecsét bedobozoljunk, bútorokat, padlószőnyeget fóliázzunk, hogy piszkos ruhás emberek járkáljanak festékes rádiót bömböltetve keresztül-kasul az otthonomban,  köszönöm szépen, ebből nem kérek. Majd ha elkerülhetetlen lesz. Most csak Bence szobájáról lehet szó. Ehhez azonban nem kell mestert hívni, szerintem mi magunk is ki tudjuk festeni valahogy.
Most mindenesetre koncentráljunk az asztalra! A fiúk nem kevés sikertelen kísérlet után nagy nehezen kiküzdötték az ajtón, a lépcsőfeljáró azonban már komolyabb akadálynak bizonyult. Képtelenségnek tűnt befordulni vele, csak úgy lehetett, ha felemelték a korlát fölé, ami azért sem volt egyszerű, mert az egész alkotmány dög nehéz. Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb jó szándék és igyekezet ellenére leverték a falat, nem is egy helyen… Szólni nem szólhattam egy szót sem, hiszen mindenki segített, jót akart, így hát rezzenéstelenül mosolyogtam tovább. Festeni azonban úgy tűnik itt is kell majd, de legalább egy piszokkal elintézzük az egészet. A szekreter tehát  elhagyta a házat, furcsa nagy üresség maradt a helyén , meg persze a gusztustalan falak… Két hét múlva itt lesz az új asztal. Fiam a festés hallatán egészen fellelkesült, ez ugyanis azt jelenti, hogy végre ő döntheti el, milyen színű legyen a szobája. Remélem sikerül majd megállapodnunk egy elfogadható árnyalatban. A jövő héten mindenesetre nekivágunk!