Egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz… Hogy is van az a Weöres Sándor versike? Nem, ott jégcsapok olvadnak, de a hanghatás ugyanaz. Nálunk legfeljebb, ha sokáig várunk, cseppkövek fejlődhetnek a plafonon. Pár ezer év és szemmel látható lesz a természet erőfeszítése. Ám én fittyet hányva mindeme jövőbeli szépségre inkább felhívom az egyik barátunkat, akinek történetesen víz és gázszereléssel foglalkozó cége van. Nagyon aranyos, mondja, hogy rögtön átjön és megnézi, mi lehet a baj és szól a fiúknak is, hogy szerelni kell. Én várok, közben pedig locs-locs,locs, csöpög a víz a plafonomról… Egyszerűen nem hiszem el! Persze a festék darabokban mállik le egy jó, férfitenyérnyi területen, sőt mintha a vakolat is kezdené megadni magát. Mikor már kezdek összeomlani (szerencsére csak én és nem a mennyezet) – és ehhez azért nem kell túlságosan sok idő - megérkezik Jancsi és szemrevételez. Mint kiderül az egyik fűtéscső adta meg magát, mármint olyan, ami a padlóban fut a radiátorokhoz. Szerencsére a törés még a föld fölött következett be abban a kis fülkében, amiben a kazán alatti polc mögött van. Ez jó hír. Jönnek a fiúk is, egy-kettőre kicserélik a bibis csövet, vagyis egy toldóval megjavítják. A rossz hír az, hogy mint kiderült, valószínűleg az egész csövezés úgy pocsék, ahogy van. Rézcsövek helyett szürke, olcsó műanyagokban fut a melegvíz össze-vissza kötve a radiátorokat, többet sorosan, ami azért szuper, mert ha az egyik elromlik, akkor a többi sem fűt. Ráadásul valami egyedi elgondolásnak hála, ahol elkanyarodnak a csövek, azt nem egy könyökelemmel oldották meg, hanem egyszerűen meghajlították a műanyagot, ami az évek alatt szépen megtört, csoda, hogy eddig ki nem lyukadt ott is. Szóval a kényes helyeket megpróbálják megkozmetikázni, a csövezéssel magával azonban nem tudunk mit kezdeni. Ahhoz szét kellene verni az egész házat. Csak imádkozhatunk, hogy ne legyen megint baj, és szidhatjuk az előző tulajt, akitől újonnan építve vettük a lakást. Persze eladásra építette, neki nem volt érdeke, hogy drágább anyagokkal dolgozzon. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy nem saját maga szerelte a rendszert…Mindenesetre a fűtésünk sosem volt rendben. Olyan még nem esett meg, hogy mindegyik radiátor egyszerre melegítsen. Ha meg igazán hideg van kint, akkor 20 foknál képtelenség melegebbre fűteni. Ehhez azonban nagyobb lélegzetvétel szükséges, állítólag le kellene engedni az összes fűtőtestet, átfújni kompresszorral a csöveket, hátha beiszaposodtak, igen ám, de lehet, hogy a fújástól eltörnek… Na tessék, fel van adva a lecke! Melyik rosszat válasszuk? Hogy így marad minden (kivéve a csőtörést persze) vagy megkísérelünk javítani a rendszeren, legfeljebb szét kell bontani a lakást? Ha jobban belegondolok, azt hiszem, olvastam valahol, hogy mennyire egészségtelen túlfűtött lakásban élni. Vigasztaljon minket a tudat, hogy egészségesek maradunk, eltekintve persze a meghűlésektől, felfázásoktól vagy rosszabb esetben a tüdőgyulladásoktól… De legalább edzettek leszünk!