Azt mondják, két dudás nem fér meg egy csárdában, két kakas sem egy szemétdombon. És mi a helyzet a tükrökkel? Az új szerzeményemnek, a tükrös kisszekrénynek hála az előszobában - ami megjegyzem nem túl nagy -, immár két jókora tükör díszeleg két egymás melletti falon. Soknak tűnt, az egyik feleslegesnek, hát úgy döntöttem, kicsit átszervezem a dolgokat. Laza mozdulattal leemeltem a régi faragott nagytükröt a komód fölötti falról, aminek következtében azonmód meg is húztam a derekamat. Már el is felejtettem, milyen dög nehéz ez a darab. Egyébként, ha jól emlékszem, anno Pécsett találtunk rá egy régiségboltban, úgy hozták utánunk Pestre, úgy hogy nem akármilyen tükör ez. Ám most új helyet kell találnom neki. Nem is kellett sokáig keresgélnem, a nappaliban lévő régi mosdószekrény – amiben jelenleg a gyerekek dvd-it tartjuk- fölé tökéletesen odaillik, sőt több, mint tökéletesen! Egyszerűen, mintha egymáshoz készítették volna őket. Ugyanaz a makkos faragott minta, ugyanaz a díszítés kétoldalt! Hogy ezt eddig nem vettem észre! Igen, ezek eztán együtt maradnak!
Igen ám, de az előszobában a tükör helyére mi kerüljön? Természetesen a sütőtökös festmény, amit nagyon szeretek, és ami korábban az új szekrény mögötti falat díszítette. Csakhogy ez a kép itt valahogy olyan kicsinek, jelentéktelennek tűnik. Ráadásul olyan furcsa, hogy a megszokott tükör helyett, ami visszaverte a fényt és jóval világosabbnak mutatta a különben ablaktalan előszobát, most egy nagy, sötét falfelület árválkodik. Így sokkal kisebbnek látszik a helyiség. Ráadásul megszoktam, hogy amikor elmegyek, mindig gyorsan belepillantok, most meg az arcképem helyett két szelet sütőtök bámul vissza rám! Tükör vissza, sütőtök le! Jó de a mosdószekrény most már, hogy megtaláltuk az ideális párját, tükör nélkül vigasztalanul árva. Úgy sokkal jobban mutatott a nappali. Tükör le, új helyére vissza. És ez így megy most már napok óta. Megpróbálom így, igyekszem megszokni amúgy, de nem megy sehogy sem. Így is jó, úgy is jó, de mégsem az igazi. A férjem szerint az lenne a legegyszerűbb, ha vennénk egy harmadik tükröt, úgy jutna mindenhová. Még mit nem! Ez a két tükör is túlzás, s ahogy a mondás tartja, tükörből is megárt a sok. Azt pedig nem szeretném. Egyelőre vándorol a tükör, ameddig a család férfi tagjai bírják cérnával és erővel, mert én bizony nem merem többet megemelni. Aztán majd meglátjuk, talán maguktól megtalálják a helyüket, csak időt kell hagynom nekik…