A penésszel és az állandó didergéssel. Legalábbis ez volt a tervem, amikor interneten megrendeltem a beígért csodafegyvert. Pontosabban csodakenőcsöt, a 21. század zseniális találmányát. Hogy őszinte legyek, éppen a saját honlapunkon olvastam róla, és minden bizodalmamat (és pénzemet) belefektettem. Jó, jó, ez talán túlzás, de tényleg nem volt olcsó a két vödör belső szigetelésre ajánlott trutyi, de már elegem volt. A penészedéstől való félelemből, a téli éjszakák zimankójától, ugyanis 16-17 foknál melegebb nemigen volt a hálószobánkban az elmúlt tél folyamán. Ráadásul tavaszra nem csak a kertünk borult virágba, de szép fokozatosan a fal is kivirágzott, undorító barna foltokkal mintázva a hússzínű felületet.
Akkor teljes gőzzel beindultam, lesikáltam dörzsivel az érintett területeket, átmostam az egészet penészölővel, aztán száradás után saját kezűleg újrafestettem, a festékbe ugyancsak penész gátló adalékot keverve. Most tehát folt sehol, de a penész réme azért folyamatosan ott kísért, tudván-tudva, hogy a penészesedést okait nem orvosoltuk. Akkor pedig csak idő kérdése az egész. Hogy mitől a penész? A hő-hídtól, amire egy-kettőre rájöttünk, csak éppen túl sokat nem tudtunk kezdeni az információval. A hő-híd nem más, mint egy olyan zóna a ház falán, amelynek a hőmérséklete jelentősen eltér a többi részétől. Pontosabban sokkal hidegebb. Ez betonkoszorúknál, nagy üvegfelületeknél szokott bekövetkezni, már persze, ha nincs tökéletesen kivitelezve a dolog, vagy mint nálunk, a tetőtéri sík alatt, azaz a térdfal külső felén végigfutó lambériás doboz mentén. Magától értetődően sokat emlegetett kivitelezőink annak idején elfelejtették beletenni az ígért, és persze velünk ki is fizettetett szigetelést.
A Nansulate forgalmazói azt állítják, hogy belülről, ezt a csodaszert legalább három rétegben felkenve olyan szigetelést hozhatunk létre magunknak, ami megakadályozza a penészképződést. Nosza, akkor fessünk! Kicsikartam páromból egy olyan napot, amikor tutira otthon van, hogy legyen, aki tologatja a  bútorokat, és nekiláttam. Természetesen esett az eső! Előtte vagy egy hónapig egyetlen felhőt sem lehetett felfedezni az égen, és azóta sem volt borús nap, természetesen a nagy hőszigetelőnapon egész nap szemergett. Engem azonban ez sem tántoríthatott el a cselekvéstől! A használati utasítás szerint hengerrel kell felvinni vékonyan az anyagot, egy-egy réteg között legalább egy órányi száradási időt hagyva. Arról azonban egyetlen szót sem olvastam a különben minden részletre kiterjedő leírásban, hogy a szigetelőanyaggal bekent henger milyen könnyedén lekapja a falról a rajta lévő, makulátlannak tűnő (lásd nem volt rajta repedés, felpúposodás vagy bármi hasonló elváltozás) festéket. De bizony hogy leszedi! Mégpedig ocsmány, tenyérnyi foltokban… Akkor pedig jöhet a javítgatás, ami persze meglátszik utána, hiszen az új folt nem csak vékonyabb, így pontosan látszik a körvonala, de sötétebb is a réginél, hiszen az eredeti festék használat közben fakult valamennyit. A hőszigetelő-anyag az egészet kicsit fényesebbé és teltebb színűvé tette, ami nem is lenne baj, ha a foltok nem lennének. Na, de oda se neki, legalább - ha minden igaz-, penészfoltunk nem lesz!