A varázslók, akik új életre keltik régi bútoraidat – A Kárpitosokkal beszélgettünk

Érdekességek a Kárpitosokról

A hátterünk eltérő, az érdeklődés közös: sokan évtizedekkel korábban, mások pályaváltóként, szállodamenedzserként, ex-romkocsma vezetőként vagy épp újságíróként tanulták ki a szakmát. Itthon talán még meglepő, de például Franciaországban egyre több női kárpitos dolgozik, és hozzánk is sokan csatlakoznak.

A kárpitozás világa azért vonzott bennünket, mert lehetőségünk nyílik átmenteni a múltból, az enyészetből a jövőbe az egykor és most is szép és hasznos, az életünket kellemesebbé tevő tárgyakat.

A bútorok megmentésekor a kreativitás ugyanúgy fontos, mint az értékteremtés, az őseink tisztelete, a szép tárgyak becsületének helyreállítása és az újrahasznosítás által a természet megóvása.

Pihenésképpen nagyokat kirándulunk a családdal, járjuk a természetet, de szeretünk együtt főzni a barátokkal is. Most épp egy harminc fős csapatépítő túrára készülünk.

Hogy születnek újjá a bútorok? Melyek a főbb lépései, és mikor mondjátok azt, hogy elégedettek vagytok a végeredménnyel?

Minden egy költözéssel vagy örökléssel kezdődik, sokan akkor fedezik fel újra a régi szépségeket, amelyeket szeretnének megmenteni. Ekkor hívnak minket segítségért. Igyekszünk ezután pár napon belül személyesesen is találkozni: az ügyféllel és a bútorral egyaránt. Ez nagyon fontos pillanat, mert ilyenkor derül fény a tulajdonos bútorhoz való kötődésére, a lakás fényviszonyaira, az enteriőr karakterére, ami mind meghatározza, milyen kárpitanyagot válasszunk a bútorhoz. Ezután a bútort a műhelybe szállítjuk, de figyelünk rá, hogy a lehető legrövidebb időre vigyük el, hiszen sok esetben éppen a legkedvesebb bútorunkról van szó, vagy olyan tárgyról, székről, ágyról, amit praktikusan is használnak. A műhelyben asztalos segít a szerkezet, mi pedig a kárpitozás megújulásában. Elégedettek akkor vagyunk, amikor megkapjuk a pozitív visszajelzést - és szinte mindig kapunk!

Ahogy minden ember, úgy minden bútor is más a szegecsektől a háttámla ívéig. Miről mesélnek?

Olyanok, akár a sokat megélt idősek: nagyon sok mesélnivalójuk van, és mi szeretjük halgatni – ezesetben felfedezni – a történeteiket. A bútoroknál egy monogram, a szegecselési és varrástechnika vagy a töltelékanyag árulkodik a készítőről, a bútor használóiról, és a hitelesség jegyében igyekszünk azonosítani a korszakot, a műhelyt vagy a gyárat. Sűrűn találkozunk jellegzetes magyar, cseh és lengyel különlegességekkel, olyanokkal, amelyekre külföldön már-már vadásznak.

Melyek ezek?

Ilyenek az 1960-as évekbeli cseh Jindřich Halabala fotelek vagy a Tatra fotelek tíz évvel korábbról, de dolgoztunk már Józef Chierowski lengyel bútortervező darabjaival is. A magyar vonatkozású szépségek közül érdemes megemlítenüml a Peresztegi József tervezte art deco bútorokat a második világháború utáni időszakból, de amit bizonyára mindenki ismer, azok az alacsony műbőr klubfotelek. Ezek mind-mind ezernyi arcot ölthetnek.

Több évtizede foglalkoztok bútorokkal, így több trendet is végigkövettetek már. Miért ragaszkodunk a bútorainkhoz?

Ha csak trendről lenne szó, nem valószínű, hogy ilyen sokan voksolnának a bútormentésre új vásárlása helyett. Inkább arról van szó, hogy ráébredtünk: változtatni kell az utóbbi évtizedek fogyasztási szokásain, hiszen a régi bútorok is tartósak, kényelmesek, és nem utolsó sorban precíz formatervezés áll mögöttük. Kizárólag magas minőségű anyagokkal dolgozunk, és az évek során egyre fontosabb lett számunkra, hogy a mindenfelé puffogtatott fenntarthatóság nálunk gyakorlattá váljon. A használt bútorok megmentése már magában is fenntarthatóságot szolgálja, arra pedig, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk az átalakítás során, tudatosan ügyelünk.

Ajtót és falakat is kárpitoztok: kinek, milyen hangulatú terekbe ajánljátok az efféle megoldást?

Sokféle térben lehet helye egy kárpitozott falfelületnek vagy ajtónak, gandiózus, nagy belmagasságú polgári terekben éppúgy, mint egy bohém kuckóban. Ilyen kérésekkel eleinte lakberendezők, művészek kerestek meg minket, aztán elkezdtek jelentkezni kísérletező kedvű lakástulajdonosok is, és ma már intézmények, szállodák, rendelők, sőt, egyházak is érdeklődnek a munkáink iránt. Ami biztos, hogy a látvány egyedi lesz, így az otthonunk is új életre kel.

Szöveg: Volter-Horváth Dóra, fotók: Lépő Annamari