Három meglepő dolog, amire használják a téglát

1. Szerva itt, tégla ott – a Roland Garros pályáinak históriája

A hivatalos nevén "Tournoi de Roland-Garros" az egyik legnagyobb és legértékesebb teniszverseny a Grand Slam-tornák között, amit a legjobb állóképességet igénylő tornaként is emlegetnek. Története egészen 1891-ig nyúlik vissza, nevét pedig egy híres első világháborús pilótáról kapta. Minden évben ez a kéthetes torna zárja le a salakos idényt a füves idény kezdete előtt. Mivel a salakborítás nagyon lelassítja a labdát, a torna eltérő játéktechnikát igényel a teniszezőktől a füves vagy a kemény pályákhoz képest.

De nem csak emiatt érdekes a híres tenisztorna, ugyanis a Roland Garros „salakpályái” valójában nem is salakpályák! Hosszú hetek munkájának eredményeként készül el a játékfelület, amely négy rétegből épül fel. Az első egy réteg kő, majd egy vízszűrő réteg és mészkő, végül a legfelső, a közvetítésekben látható híres vörös réteg következik, ami nem mást, mint 3 mm zúzott tégla. A mészkő és a tégla alkotják a játékfelület lényegét, a vörös agyagpálya karbantartása pedig elég nagy erőfeszítést igényel. Ezért a pályamesterek folyamatosan kezelik a felületet a térfélcserék alatt, így megakadályozva, hogy a „salakot” például szétfújja a szél. Ettől függetlenül gyakran előfordul, hogy a versenyzők zoknijait beborítja ez az anyag, így gyakran nem lehet megmondani, hol végződik a zokni teteje, és hol kezdődik a boka. És mekkora mennyiségről beszélünk? Nos, a párizsi teniszverseny használatban lévő 20 pályájára évente 40 tonna téglaport szórnak ki.
 
2. Tégla alatt sült csirke, avagy Pollo al Mattone

Ha tavasz, akkor grillszezon. Rengeteg recept és módszer érhető el, ha egy szaftos szénen füstölt csirkére vágyik az ember, de azt kevesen tudják, hogy akár egy téglával is megbolondítható a kedvelt csemege. Az emberek többé-kevésbé azóta főznek forró kövekkel, amióta feltalálták a tüzet. Mielőtt a kohászat lehetővé tette volna a rézből, vasból és acélból készült edények gyártását, és még mielőtt bárki rájött volna, hogyan lehet az agyagból agyagedényt készíteni, köveket melegítettek, hogy azokon - és néha azok alatt - főzzenek. Ezek voltak a természet grillsütői, vízforralói, serpenyői és lapos tálcái.

Ennek fényében az olasz tégla alatt sült csirke (Pollo al Mattone) eléggé hagyományos technikának bizonyul. Az előkészített, ízesített és beolajozott csirkehúst rostélyra fektetik, letakarják fóliával, és mindegyikre téglát helyeznek. Oldalanként 4–6 percig sütik a húst, 2 perc után 90 fokkal elforgatva – így alakul ki a szép grillrácsozat. A technika rövid sütési idővel valódi roppanós bőrt eredményez. Olaszországban a húst általában először fűszernövényekkel, olívaolajjal és citromlével pácolják be, hogy még ízletesebb legyen, de a legfontosabb mégis, hogy legyen kéznél legalább két termetes tégla. 

3. Tégla a Műcsarnokban – de nagyon másképp, mint ahogy gondolnánk

Bár a tégla története egyidős a civilizációéval és az agyag is a művészettörténet nélkülözhetetlen eleme, mégsem ez a robosztus alapanyag jut elsőre eszünkbe, ha múzeumba készülünk. Márpedig most mégis lesz alkalmunk találkozni ezzel a hagyományos, mégis folyamatosan fejlődő építőanyaggal, nem is akárhol! 

A Műcsarnokban április 9-én nyílt a hazai kortárs design és formatervezés legfontosabb fóruma, a II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon. A tárlaton bemutatandó tárgyak posztamenseit Porotherm téglából építik meg a kiállítás rendezői. Az 5 440 darab tégla egymás mellé rakva 1 360 métert tesz ki, ami a Műcsarnok – Állatkert – Széchenyi fürdő – Vajdahunyad vára sétát jelentené, míg egymásra rakva szinte pontosan négyszer olyan magas lenne, mint az Eiffel-torony. A téglák összefelülete pedig nagyjából 408 m2, ami körülbelül egy labdarúgópálya tizenhatosának felel meg. A kiállításon idén több mint 300 kiállító vesz részt, bemutatva a jelenkori magyar iparművészet legfontosabb újdonságait és eredményeit.