A kézműves Rózsavölgyi Csokoládé sikere

Nincs a világon még egy olyan márka, amelyik az Iparművészeti Múzeumban és az oklahomai állatkertben egyaránt képviselteti magát. A Rózsavölgyi Csokoládék kapcsán Csiszár Katalinnal beszélgettünk. 

Kezdjük a kiállítással, amihez az adta az apropót, hogy idén ti kaptátok meg a Design Management Díjat. Hogy fogadtátok a hírt?

Nagyon örültem, ugyanakkor meglepődtem, mert rögtön arra gondoltam: nálunk nincs is menedzsment. Csak tesszük a dolgunkat Zsolttal, a férjemmel. Míg a méltatás innovációról, brandingről és designtudatos szemléletről szólt, addig mindezt mi úgy fogalmazzuk meg, hogy imádjuk a kísérletezést a csokoládéval, fáradhatatlanul keressük ehhez a legjobb kakaóbabokat és kézműves technológiákat, valamint szeretjük, ha a csomagolás összhangban van a bonbonokkal, a táblákkal és a drazsékkal.

A csokoládék és a csomagolás is magasfokú designérzékenységről árulkodik. Miért tartjátok ezt fontosnak?

Egyszerűen azért, mert úgy gondoljuk, hogy ezzel több síkon is élményt szerezhetünk. Az eredeti szakmám szerint rajzfilmrendező és grafikus vagyok, így én tervezem a csomagolásainkat. Az építészetből, az árny- és az orosz bábművészetből, de a groteszk formai elemeiből egyaránt merítek ehhez ötletet. Vagy említhetném az origamit is, aminek szerepe lehet abban, hogy még a kezdeti pénzszűkét is az előnyünkre fordítottuk: meg kellett oldani ugyanis, hogy a 25x25 cm-es papírokba mindent bele tudjunk csomagolni. Ekkor találtuk ki a papírtölcsért, amit a mai napig használunk. A 95%-os Trincheras csokink csomagolása díjat is hozott: harmadik lett az Academy of Chocolate versenyen. Egy igazi Las Trincheras-i kutya árnyképe is szerepel rajta arról a venezuelai ültetvényről, ahonnan a kakaóbabot vesszük.

Szöveg: Füzesi Zsuzsa

Portré: Kaunitz Tamás