Az a bizonyos lila köd

Már kislányként igazi nő volt Judit, szerette a csajos ruhákat, kiegészítőket. Leendő otthonát is ehhez illő stílusban képzelte el, gondolatban ezerszer felépítette, berendezte. Jól jött az időközben elvégzett lakberendező tanfolyam, így már szakmai alapja is volt hozzá. Hogy hogyan kezdett építkezésbe a fiatal pár? Először is kiválasztották a telket, persze családi segítséggel, még jó tíz évvel ezelőtt. Ezután lebontották a rajta álló házikót, majd benépesítették rengeteg növénnyel és fával, hogy legyen idejük nagyra nőni, és a házat már komoly zöld vegye körül, mire beköltöznek a fiatalok. Közben mindenféle szempont mérlegelése, lakberendezési magazinok tanulmányozása, a tanfolyamon tanultak hasznosítása folyt.



És született néhány bolondos döntés, első látásra megszeretett, „valamire majd csak jó lesz” holmik begyűjtése, amelyek aztán, mintegy varázsütésre, mind meg is találták a helyüket. Hiába, az ízlés nem tanulható.



REJTSD CSAK EL, AMIT TUDSZ!
Az életteret az alsó szinten képzelték el. Nyitott, a konyhával is kommunikáló nap¬palira vágytak, a kettőt bárpulttal választották el egymástól. Jól bevált ez a megol¬dás, ha kettesben vannak, mindig itt esznek ahelyett, hogy a nagy asztalon teríte¬nének. A konyhában nem látni üvegajtós elemet, mert nem kedvelik a zsúfolt hatást keltő, szem előtt lévő holmikat. Judit szívesen főz, ezért az eszközöknek az ablakok közé, sőt a hűtő fölé is tervezett szekrényt. Kényelmes, jól használható lett a helyi¬ség. A konyhából kamra nyílik, és szükségesnek tartották egy földszinti gardrób kialakítását is. Mellé dolgozó került, amit átmenetileg vasalószobának használnak.



OKOSAKÉ A SZERENCSE?
A gardróbszoba és a dolgozó közötti fal éppen olyan széles, hogy elé tudtak állítani egy pipereasztalnak szánt Ikea-bútort, amit amolyan előszobai lerakóként használnak. Hasonló szerencséjük aztán többször is volt Juditéknak, idelátogató barátaik nem is hitték el, hogy nem szándékosan, centiméterre pontosan a bútorokhoz méretezték a falakat, hanem épp fordítva. És most térjünk vissza a kandallóhoz, merthogy ez foglalja el az egyik falat. Épített peremű, természetesen lilára festve, a fölötte lévő falszakasszal együtt. Vicces tükörgyűjteményt állított itt ki a kreatív háziasszony, változatos, ezüst keretekben. Közéjük illesztette a dekoráció állandó elemét, a lila koszorút, amit rendszeresen különböző színű és stílusú kiegészítőkkel díszít.



Az egyik komód fölé például díszcsomagoló papírt ragasztott, csak hogy vidámabb legyen az a felület is. Csaba pedig nemcsak tűri asszonya hóbortjait, lelkesen támogatja is a díszítő szándékot. Most éppen a húsvéti készülődést, ami a tavaszköszöntő tarkaság jegyében zajlik. Ilyenkor Judit nem átall függönyöket, párnahuzatokat is cserélni, élő és szárított virágokkal zsonglőrködni, új mécsestartókkal más hangulatot varázsolni. A lila árnyalatai persze – mint állandó pont a változó világban – maradnak a dísztárgyakon, de leginkább a falakon, festék, tapéta, csempék formájában. Mi más is lehetne a teraszon felkínált uzsonna összehangolt kellékeinek színe? Talán a véletlen műve csupán, de még a téglából rakott íves falfülkéből kikandikáló virágok is a kedvenc színárnyalatban pompáznak. Így könnyű megőrizni azt a bizonyos lila ködöt!



Gruber Csilla cikkéből
Fotó: Darabos György
Styling: Matisz Alíz

Ha többet olvasnál Juditék lakásáról, keresd az Otthon áprilisi számában!