Otthon japán szellemben

A japán tradícióknak megfelelően az épületet kívülről fedett, faburkolatú kerengő veszi körül, így a nagy nappali nem kap túlságosan sok természetes fényt. Ráadásul a hatalmas, szinteltolásos lakótér közepén a lépcső, valamint az alagsorba vezető ajtó éktelenkedik. Ezekkel a kedvezőtlen adottságokkal kellett a tervezés során a lakberendezőnek megküzdeni, hogy a különben impozáns, jól áttekinthető, tágas tér kellőképpen érvényesülhessen, és élhető, használható legyen.

Az alagsor ajtaja – melyet áthelyezni nem lett volna sem egyszerű, sem célszerű – látványelemmé lépett elő. Felülvilágító szerűen árasztja a fényt az egész helyiségben a mutatós, egyedi tervezésű, textilburás mennyezeti lámpa, amely funkcióján túl még egy tisztelgő gesztus is az épület japános jellege előtt, akárcsak a rolós megoldású függönyözés az ablakokon. Az átláthatóságot szerencsére nem gátolja itt a lépcső korlátja sem, mely eredetileg is üvegből készült.

A több különböző tónusú fafelület, a nyílászárók wengeszíne, a laminált padló bükk árnyalata, a domináns étkezőszékek natúr, meszes tölgyfája mellé a lakberendező már nem akart újabb faárnyalatokat bevinni.

Ezért a lépcsőt és az egyes falfelületeket borító, díszítő lambériát sütőtök sárgára festette. Ez a meleg, vidám sárga lett azután az egész otthon vezérszíne. Visszaköszön a nappali bőr-szövet kombinációjú, több elemből álló kanapé kárpitján, de a díszpárnákon, a sötétítőfüggönyökön és egyéb kiegészítőkön is. Sőt, valójában ennek egy sötétebb, teltebb, már tégláspirosba hajló árnyalatában pompázik a konyha kerámia padlóburkolata, valamint betonból öntött, színezett munkapultja és bútorainak oldalfrontja is. Hogy mégse legyen mindez túlságosan nyomasztó vagy fülledt hatású, fémfelületek, matt üvegbetétek teszik hűvösebbé a hangulatot.

A konyha alapterülete lehetővé tette, a hogy a tároló funkciókat és a sütés-főzés munkafolyamatát szolgáló, egyedi beépítésen túl még egy kis, családi étkezőt is berendezzenek itt.

Ez legalább annyira praktikus megoldás, mint a nappali-társalgó mellett létesített tévészoba, mely által jól elkülöníthető egymástól a pihenés, a szórakozás, a beszélgetés és a televíziózás helyszíne.

A nappali társalgója kényelmes vendégfogadó hely is. Aki azonban elvonulna kicsit pihenni, olvasni, az a középpontban elhelyezkedő ajtó mellett kuckószerűen berendezett pihenősarokban nyugalomra talál. Így minden családi és társasági eseménynek kényelmes helye van a nagy, közösségi térben.

Az emeletre került az intim zóna a szülői hálóval, a hozzá tartozó fürdőszobával, valamint a külön nappaliból, háló- és fürdőszobából álló gyerekbirodalommal, ahol a két kislány igazán remekül érzi magát. Itt a színvilág is más, a nyitott, vidám sárga-piros dominanciája a zárkózottabb, visszafogott, nyugalmat sugárzó, halvány, illetve tompa mélylilába fordul át, amely fehér kiegészítőkkel kedves, üde és fiatalos is remekül illik akár felnőtt, akár gyerekszobába.

Érdemes külön figyelmet fordítani a részletekre és a kiegészítőkre is. Egyfelől azokra a finom lakberendezői gesztusokra, az organikus virágmotívumokra, a horizontális lambériázásra, a függönyözés vagy a világítás sajátosságaira, melyekkel a ház japán jellegzetességeihez idomul a belső. Másfelől pedig az „itt és most” jelzéseire, az aktuálisra, melyet már a lakberendező által tervezett bútorok és beépítések is képviselnek. Ezen túl pedig a kortárs magyar képző- és iparművészeti tárgyakra, melyek a művészet szeretetét és az identitástudatot is jelzik ebben az otthonban.