Balatoni nyár

Négy évvel ezelőtt vásárolta meg a Dél-Amerikában élő amerikai-magyar házaspár az 1898-ban épült, több verandával rendelkező épületet. A tervük az volt, hogy egyrészt legyen egy olyan magyarországi bázisuk, ami közel van a férj balatonfüredi családjához, másrészt akár igényesen kialakított, elegáns, bérbe adható nyaralóként is működhet, amikor a kétgyermekes pár külföldi otthonában éli mindennapjait.



TAGOLÁS OKOSAN
„Magunknak alakítottuk át a házat, figyelve arra, hogy egyszerre funkcionális, élhető és kényelmes is legyen" - avatott be a tulajdonos, akit arról is kikérdeztem, hogyan kezdtek neki a munkálatoknak. „Amikor újragondoljuk a belső részeket - és ez igaz akár a dél-amerikai otthonunkra is -, nem az eredeti tereket szeretnénk visszaállítani. Bár tény, hogy a végeredmény mindig ugyanaz: az általunk készített, használhatóságra és funkcionalitásra épülő alaprajz szinte egy az egyben megegyezik azzal az eredeti koncepcióval, ahogy az épületet annak idején tervezték.



SAJÁTOS EKLEKTIKA
Rögtön látszik, hogy a tulajdonosok nem magazinok alapján rendelték bútoraikat, az átgondoltság mégis minden részletben tetten érhető. Egyes darabokat Dél-Amerikából hoztak - ilyenek a nappali fehér kanapéi -, másokat a helyi régiségkereskedőnél választottak ki maguknak, és arra is akad példa, hogy a tökéletes összhang érdekében átfestik, átalakítják a régi darabokat.



ÉLET A PADLÁSON
A felső két szinten találhatók a villa privát terei. Itt vannak a hálószobák, a gyerekbirodalom, a játszószobához kapcsolódó zárt veranda, a letisztult, fehér színben pompázó szülői háló, illetve az abból nyíló fürdőszoba. Legfelül, a harmadik szinten - a tulajdonosok főhadiszállásától jól elkülönítve -, a padláson rendezték be a romantikus hangulatú vendéglakosztályt, ami akkor is mindig nyüzsög az élettől, amikor a ház épp nincs kiadva.



Csóka Noémi cikkéből
Fotó: Imre Barnabás
Styling: Rövid Zsuzsa

Ha többet olvasnál Zoltánék otthonáról, keresd a folytatást az Otthon augusztusi számában.