Családi birtok

Léhner-puszta nevének hallatán nem biztos, hogy a somogyi dombság jut először eszünkbe, de ha nem a képzeletünkre hagyatkozunk, hanem elindulunk a dél-balatoni borút mentén, szép hangzású és látványos kirándulóhelyeket találunk arrafelé: többek között a Gyótai erdőt, a Papréti sankolót vagy a borairól híres Baglas-hegyet. A külföldön élő Hunyady József is beleszeretett a vidékbe, amikor fiatalemberként ősei földjére látogatott. Fogva tartotta a gyönyörű táj és foglalkoztatta a családi múlt is, hiszen felmenői honosították meg Széchenyi gróffal közösen a hazai telivértenyésztést, nagyapja pedig a Dél-Balaton legnagyobb bortermelőjének számított, amíg nem kényszerült rá, hogy elhagyja az országot.

József tehát itt maradt, és elkezdte felépíteni örökségén alapuló új életét. Egészen az alapoktól kellett kezdenie, hiszen akkor még a nyelvet sem beszélte. Az új tervekhez egy fantasztikus asszonyt is talált maga mellé felesége, Almásy Katalin személyében, aki hozzá hasonlóan egyetemista éveit követően döntötte el, hogy Belgium helyett édesanyja szülőföldjén próbál szerencsét. Immár együtt vették birtokba a somogyi házat, és őszinte lelkesedéssel fogtak hozzá, hogy felfedezzék a vidéket. József mindig városon kívül élt, megszokta a vidéki életet, ezért itt is olyan helyet keresett, ami még a falutól is meglehetősen távol van. Vágyott az eredeti gyümölcsös és a kis almafák hangulatára, a bölömbikák jól ismert hangjára.

A magtár hosszú évek óta üresen állt a rét melletti gyümölcsösben, hiszen egykori funkciója megszűnt. Az út felől benőtték az orgonabokrok, hátulról pedig már-már beleszaladt a kis erdő. Ma már senki nem tudja megmondani, hogy melyikük hozakodott elő a magtár vendégházzá alakításának ötletével, de nem is ez a lényeg – sokkal fontosabb a közös elhatározás és a megvalósítás.

Szöveg, styling: Torma Beatrix

Fotó: Batár Zsolt

A teljes cikk az OTTHON magazin júliusi lapszámában olvasható.