Lélektől lélekig: virágzó zöld birodalom Rákoskeresztúron

Zöld Pagony

Mintha egy mesébe csöppennénk, amikor belépünk a madaraktól és békakuruttyolástól hangos virágzó zöld birodalomba – csak itt épp tündérek helyett Sinka Erika fogad, aki Zöld Pagonyként emlegeti rákoskeresztúri kertjét. Nehéz elképzelni, hogy húsz éve még futóhomok borította a szántóföldből frissen felparcellázott területet. „Két kisgyerekkel költöztünk a szabálytalan alakú telekre, ezért az első év a jó tájolású kert füvesítésével telt. Hogy árnyék is legyen, magas nyírfát, leylandi ciprust és fenyőt ültettünk” – mesélte az OTTHON magazinnak a közgazdász végzettségű Erika, akinek manapság már több ideje jut „harmadik gyermekére”.

A faóriások lombja hűs sátrat borít a család és tavasztól őszig a látogatók feje fölé, miközben a kerti utakon sétálnak és az itt-ott felbukkanó pihenőrészeken üldögélnek. Erika természethű, őshonos növényekkel teleültetett, vadvirágos kertről álmodozott, így tudatosan alakította, az angol királyi kertészet kiadványait és a tájkerti építészetet tanulmányozva. Az északi fekvésű kertkapuból harsogóan zöld páfrányok, árnyékliliomok és örökzöldek invitálnak a buja varázsvilágba, ahol a lakóépület körbeöleli a napsütötte teraszt.

Növénytenger

Napernyői alatt fűszernövények illata száll, kicsit távolabb kúszóhortenzia és díszcseresznye magasodik. Száz meg száz cserépben és az ágyásokban egynyári virágok és évelők dúsan tömött csoportjai nyiladoznak: a méhbalzsamot, vesszős kölest és színeváltó kutyatejet szellőrózsa és virginiai veronikacserje váltja bájos egymásutánban.

A terasz ilyenkor szinte egybeolvad a növénytengerrel: rálátni a napsugarak táncát visszatükröző tóra, a hűs vadszőlővel borított ministégre, amott a sütögetőre, a csobogóra. „Az építkezéskor alakítottuk ki a tó medrét, nem hoztunk, de nem is vittünk innen földet. Sok munkával járt, de vize tíz éve öntisztuló. A vízililiomokkal, sással, náddal érkeztek a koi pontyok, társbérlőikkel, a varangyokkal és a kecskebékákkal” – folytatta Erika.

A földmunkával két, napozni hívó dombocska keletkezett, mögöttük ligetes kiserdő csábít felfedezésre. Csalóka módon a kert nagyobbnak mutatja magát az egymáshoz szervesen illeszkedő lugasos és szabadon álló pihenőkkel, növényszigetekkel, de Erika engedi organikusan fejlődni. Vendégváráskor a lelkével együtt ünneplőbe öltözteti a kertet is, hogy a legszebb arcát mutassa.

Galériához klikk a képre!

Fotók: Jurassza Zsófia, szöveg: Molnár Éva