Tárgyak, levelek, titkok

Az ötvenes évek végén úgy épült fel a ház, ahogy azoknak az időknek az életformája megkívánta. A hátsó kert arra szolgált, hogy ellássa a háztartást friss gyümölcscsel, zöldséggel. Tipikus elővárosi élet, elővárosi funkciókkal.

Ide költözött Erzsi kislányként, s amikor férjhez ment, az ő gyerekei is ide születtek. Úgy tíz éve azonban gondolt egy nagyot a férjével, és megvalósították azt a pihenőkertet, amihez az ihletet egy hollandiai utazás adta.

Kényes gyümölcsfákat, macerás szőlőtőkéket vágtak ki, helyükre gyep, izgalmas cserjék, bokorrá terebélyesedő virágok kerültek. A ház legnagyobb falára is jutott a megújításból: a tükrös-trükkös vakablak ötletét egy ausztriai úton merítette a háziasszony, és minden évben gondosan teleülteti az elé szerelt balkonládát a hálásan virágzó lobéliával.

Amikor arról beszélgetünk, hogy melyik növény miért került ide, Erzsi egy fontos, sőt megfontolásra érdemes dolgot mond. Szerinte ugyanis akkor a legszebb a kertje, ha olyan növényekkel telepíti be, amelyek valóban szeretnek ott élni.

A mozaikos asztal mellett székek, jó hely a délutáni kávézásra, vagy akár a kinti vacsorára. Lakókert, mondanám, és eszembe jut, hogy manapság az otthonunk kiterjesztéseként használjuk a kertünket.

Ha többet szeretnél tudni Erzsi kertjéről, megtalálod az Otthon októberi számában.

Boda Ildikó cikkéből
Fotó: Glázer Attila