Napsugaras hangulatban

A Naphegy oldalában álló társasház egyik földszinti, kertkapcsolatos lakását örökölte meg nagyszüleitől Milesz-Nagy Orsolya, miután úgy döntött a család, hogy nem adják el a kivételesen jó helyen lévő ingatlant. Orsi a saját ízlése szerint újította fel új otthonát, így tehát tulajdonos és tervező is egy személyben, sőt a kivitelezést is ő vezényelte le.

Az épületben minden szögletes és szimmetrikus, az egymás fölötti lakások tökéletesen egyformák. Ez inspirálta a felújítást is, aminek során azt tartották szem előtt, hogy a geometrikus tereket – habár mindent szétbontottak – valahogy mégis megőrizzék. A kivitelezés számos, nem túl kellemes meglepetést tartogatott, hiszen a hatvanas évekre általánosan nem volt jellemző a jó minőségű építkezés. „Megnehezítette a dolgunkat az is, hogy nem maradt fenn részletes terv a lakásról. Nem voltak közműtervek sem, ezért csak akkor derült ki, hogy hol futnak a csatornavezetékek, amikor kibontották a falakat” – meséli Orsi. „Elmentünk hát az Országos Levél- és Tervtárba, hátha maradt fenn valamilyen dokumentum, de nem találtunk ilyet.” Rábukkantak viszont annak az 1920-as években épült villának a homlokzati rajzára, ami valaha a társasház helyén állt. Ezt egy építészhallgatóval újrarajzoltatták, és vászontapétát nyomattak belőle, ami most a nappali falát díszíti.

Galériához klikk a képre!

„A lakás alaphangulatát illetően az első dolog, ami kialakult bennem, az volt, hogy a fő felületek beton hatásúak legyenek” – mondja Orsi. A kivitelezés során még az is felvetődött, hogy betonpadlót öntessenek, ám ezt elvetették, és inkább a beton hatású, fózolt vinyl padló mellett döntöttek. A szürke rideg hatását viszont játékos elemekkel és puha textíliákkal szerették volna oldani. Erre szolgál a napsárga szín nagyvonalú használata is, valamint a fa hatású bútorfrontok alkalmazása. Átgondolt tervezéssel a lakás rossz adottságát is az előnyére formálták Orsiék.

Pontosan középen húzódik egy használaton kívüli kémény meg egy szellőzőcső, amit nem lehetett elbontani, ezért félre kellett tenni az eredetileg tervezett teljes „open floor” elképzelést. A kényszerűségből megtartott oszlopot körbeépítették bútorral: a nappali felől így látványos tárolóhely alakult ki, a konyha felől pedig a gépeket rejtő toronyszekrényeket építettek. A kompromisszumokból ma már semmit sem érezni, a kislakás kényelmes és barátságosan hívogató.

Szöveg: Hoffmann Nóra Fotó: Illés Kata Styling: Horváth Vera