Minden, amit tudni akarsz a galériáról

Számos olyan élethelyzet adódhat – gyarapodik a család, elfogyott a tárolóhely, ragaszkodunk a külön hálóhelyiséghez  –, amikor egyszerűen szükségessé válik a meglévő terület bővítése. Mindez egy kislakás esetében tulajdonképpen a kiinduló helyzetnek tekinthető. Az alapterület növelésének legegyszerűbb, közkedvelt módja a galériaépítés, amikor vertikális helyfoglalásként szigetszerűen benyúló karzattal, épített galérival egy helyiségben helyezünk el különböző funkciójú tereket.

Kellő belmagasság

Ha a belmagasság négy méter feletti, gyakorlatilag nyert ügyünk van, hiszen ez az ideális eset egy teljes értékű állógaléria, kvázi „emelet” felépítéséhez. Ezzel jelentősen növelhetjük a lakás alapterületét, és vadonatúj funkciójú helyiségeket –gardróbot, hálót, dolgozósarkot – alakíthatunk ki. Lényeges szabály, hogy a galéria alatti térben minimum kétméteres magasság maradjon, ez ugyanis a kényelmes és komfortos mozgástér alapfeltétele. Ugyancsak fontos méretezési szempont, hogy a galeriázandó helyiségnek legfeljebb csak az egyharmadát építsük be, mert ellenkező esetben agyonnyomjuk a teret.

Ha a négyméteres – vagy a fölötti – belmagasság nem adott, de legalább 3-3,5 méterrel kalkulálhatunk, akkor fekvőgalériát építtethetünk. Leggyakrabban a „minden centi számít” minilakások praktikus megoldása ez, amely megfelelően szeparált hálóhelyet, kényelmes alvókuckót biztosíthat, ugyanakkor alatta akár járható gardróbot is létrehozhatunk. Több jó példa van arra is, hogy a konyhaszekrény nyúlik be a fekvőgaléria alá, így a szabvány mélységű konyhaelemeknek kellő hely jut, és mivel a fekvőgaléria alatti rész gipszkarton fallal teljesen lezárható, így a galéria síkjában futhat a bútor.

Átlagos, 2,7 méteres belmagasság esetén nem érdemes galériázással kísérletezni. Ha szűkös a hely, és azonos térbe muszáj sűríteni különféle funkciókat, akkor a szinteltolás, egészen pontosan a dobogóépítés segíthet plusz négyzetmétereket nyerni. 

Tervezési kérdések

Galériatervezésnél figyelembe kell venni a meglévő falszerkezet, illetve a födém statikai tulajdonságait, a falak egyenetlenségét, az építendő új szerkezet anyagát, teherbírását, hogy függesztett vagy alátámasztott szerkezet lehet-e a jó megoldás, és persze azt is, mekkora terhelést kap majd a galéria. Az első lépés mindenekelőtt egy vázlatrajz készítése az elképzelésünkről, ami alapján már kérhető szakiparosi helyszíni felmérés és kivitelezői ajánlat. Figyeljünk arra, hogy milyen referenciákkal rendelkezik a vállalkozó, pontosan mire is kapunk árajánlatot, milyen tételeket tartalmaz a munkadíj – benne van-e az árban például a megfelelő felületkezelés díja, és milyen garanciális feltételekkel dolgozik a cég. Bonyolultabb szerkezeti megoldások esetén indokolt lehet statikus, tartószerkezeti szakember bevonása is a galéria tervezési és kivitelezési folyamataiba.

A legújabb lakberendezési trendek a galériaépítésben is tetten érhetők. Általánosságban igaz, hogy míg korábban a masszívabb épített és ácsolt szerkezetek domináltak, addig napjaink felépítményei jóval légiesebb, kecsesebb és egyszerűbb kialakítású platformok. A galéria készülhet hagyományosan faszerkezetből, acél zártszelvényből, könnyűszerkezetes, hidegen hajlított szelemenes megoldással. Az azonban kétségtelen, hogy a hazai piacon a legtöbb galériázó cég fűrészáruval, alapvetően fenyőfával dolgozik. Ha mi is erre a változatra voksolunk, győződjünk meg arról, hogy a felhasznált fa megfelelően légszáraz-e, ellenkező esetben a szerkezet igen gyorsan elkezd recsegni-ropogni a talpunk alatt. Az acélból készült változatnál ez nem fordulhat elő, és további előnyként említhető az is, hogy míg a fában nem, ebben helyet kaphatnak a süllyesztett szpotlámpák, és a villamos vezetékelés is rejtve maradhat.

Fel, az emeletre

Ha galériázunk, érdemes már a tervezés során végiggondolni a szerkezet rétegrendjét, körültekintően megválasztani alsó és felső burkolatait. Utóbbira szinte bármi kerülhet, a hajópadlótól kezdve a kerámialapokon át a szőnyegpadlóig, vagy akár az öntött padlóig, míg a galéria alsó síkjára – ha kell egyáltalán burkolat, látszó fagerendás kivitelnél nyilvánvalóan nem szükséges – leginkább gipszkarton borítás ajánlott, amelyben gond nélkül elhelyezhetők a galéria alatt berendezett tér megvilágítását szolgáló fényforrások. A falazott szerkezetekkel azonos hatást keltő, festhető, tetszőlegesen díszíthető gipszkarton ráadásul megjelenhet a galéria frontoldalán, sőt a lépcsőn és a korláton is. Ami pedig a lépcsőt illeti, ennek típusát, pozicionálását alapvetően meghatározza a rendelkezésre álló hely, de még az is, hogy milyen funkciót tölt be a galéria, illetve milyen életkorban közlekedünk majd rajta. Vezethet felfelé egyenes vagy kétkarú lépcső, íves vagy csigalépcső, épített vagy szerelt szerkezet, azonban minden esetben lényeges kitétel a biztonság, vagyis: a lépcsőfokok egyformák legyenek, a legkényelmesebb, ha 27-31 centiméter szélesek, a korlát pedig legalább 90 centiméter magas legyen.

A galériázás számtalan kreatív helykihasználó lehetőséget tartogat, sok jó berendezési leleménnyel járhat együtt: beépített egyedi bútorokkal, tárolókkal kombinált feljárókkal, fiókos lépcsőkkel, mindezzel pedig értékes négyzetmétereket nyerünk a kislakásunkban.

Jó tudni

Egy jó galériának nemcsak használhatónak vagy esztétikusnak, de stabilnak és teherbírónak is kell lennie. Általánosságban elmondható, hogy egy 10-12 négyzetméteres, 4 méter fesztávolságú galéria fagerendáinak minimum 15 centiméter magasnak kell lenniük. A galérián kialakított hálórésszel akár 10-15 százalékot is megtakaríthatunk a fűtésköltségen, hiszen a meleg levegő felfelé, vagyis a galéria légterébe áramlik. De ugyanezzel a természetes jelenséggel érdemes nyáron is számolni.

szöveg: Dubniczky Miklós fotó: unsplash, Téglásy Zsuzsa