Panorámás kényelem: egy sziklákra épült budaörsi otthon

Csodás panoráma

Régóta Ági és Róbert tulajdonában állt a budaörsi, sziklás és cserjékkel teljesen benőtt meredek telek. Megfogta őket az akkor még beépítetlen környékről élvezhető panoráma, de rajtuk kívül senki nem hitt abban, hogy ilyen terepviszonyok mellett házat lehet itt építeni. Ám bíztak Varga Kata építész-belsőépítészben, akivel már többször dolgoztak együtt, és nem sajnálták az időt a tervezésre. Végül úgy születhetett meg álmaik otthona, hogy nem kellett a fél hegyet megmozgatniuk. „Pontosan tudták, mit szeretnének, a terveket pedig addig finomítottuk, amíg mindent sikerült megvalósítanunk” – mesélt a tervező az OTTHON magazinnak.

Ágiék kívánsága, hogy a széles telken minden ablak déli irányba, a lankák felé nézzen, illetve a ház szinte teljesen önfenntartó legyen, okos szerkezeti-gépészeti megoldásokkal teljesült. A fényt szabályozó, a kilátást mégsem zavaró zsaluzia került a méretes nyílászárókra, míg a hűtés-fűtést és az áramellátást hőszivattyúra, valamint a lapostetőre telepített napelemekre és -kollektorra bízták. „Nem szerettünk volna radiátorokat, illetve hagyományos kül- és beltéri fűtő-hűtő »műtárgyakat«, ezért választottunk mennyezeti hűtő-fűtőrendszert. Plusz előny, hogy a precíz gépészeti tervezésnek hála mindenhol egyenletes a hőmérséklet, amit nagyon élvezünk” – mondta Róbert.

Tágas helyiségek

A tágas, szellős helyiségek, a holttérnek számító közlekedők nélküli elrendezés szintén szerepelt a kívánságok között. Kata az egybenyitott közösségi tereket és a dolgozószobát a földszintre, a három, hálószobás lakosztályt az emeletre helyezte, az előszobával és a lépcsőházzal logikusan összekötve. Tartozik az épülethez egy, a domboldalba simuló alsó szint is; mivel a családban a mindennapok része az aktív pihenés és a relaxáció, itt alakították ki a szaunával felszerelt tornaszobát. Innen már csak egy lépés a kültéri medence, amely a többszintes teraszokkal panorámás pihenőrésszé lépett elő. Ugyanígy fontosak voltak a kényelmi szempontok is, ezért a garázsból közvetlenül a közösségi térbe, így a konyhába is beléphetnek, szekrényeibe a bevásárlás után minden azonnal bepakolható.

A tartósságra való törekvés okán választottak fa helyett műanyagalu nyílászárókat, míg a külteret betonlappal, valamint újrahasznosított műanyag és faforgács keverékéből előállított WPC burkolattal borították. Odabent már a látszóbeton a főszereplő, amelyről sem a burkolatok, sem a letisztult, elegáns bútorok nem terelik el a figyelmet. A közösségi tér élő, „lélegző” fókuszpontja, a növényfal nem csupán látványos belsőépítészeti elem, de a beltér klímáját is segít egyensúlyban tartani. Vízgyűjtő tálcáját a telken gyűjtött dolomitkavicsokkal töltötték meg, mintha csak megszelídítették volna a sziklát, amely mára teljesen befogadta a házat.

Galériához klikk a képre!

Szöveg: Serfőző Melinda, fotók: Bata Tamás, építész, belsőépítészet: Varga Kata