Tolix „A” szék

Az apja és a nagyapja is fémmel dolgozott: tetőfedők voltak egy olyan francia régióban, ahol a fa számított a legfőbb építőanyagnak. Xavier felülmúlta a felmenőit: a galvanizálás úttörője lett Franciaországban.

Mivel ezt a technológiát a XX. század elején jobbára az Egyesült Államokban gyakorolták, Pauchard rendelt egy angol nyelvű műszaki könyvet, amit a lánya fordított le számára. Sok év kísérletezésnek és egy elhagyott alkotóelemnek köszönhetően 1907-ben sikerült galvanizálni, azaz rozsdamentessé tenni a fémet.

Az első világháborút követően Pauchard vállalkozásában háztartási cikkeket állítottak elő horganyzott lemezből. 1927-ben bejegyeztette a Tolix nevet és székek gyártásába fogott. Az első példányokkal a Normandie luxushajón találkoztak a franciák, és az extra strapabíró székek hamar megjelentek a kávézók, bárok teraszain, a gyárakban, kórházakban.

Az 1950-es évektől negyven éven át nyolcvan Tolix munkás évente hatvanezer széket készített. A márka újjászületését Chantal Andriot-nak köszönhetjük, aki a kétezres évek óta hasonló szenvedéllyel és óriási elköteleződéssel viszi tovább a céget. A Tolix szék ma nyolcvannégy éves.

A Tolix „A” 1956-ban nyerte el végső designját. A kávézók tulajdonosai arra panaszkodtak, hogy nem lehet rakásolni a székeket. Pauchard ezt is megoldotta, az eredmény: 25 szék pakolható egymásra 2,3 méter magasra.

Tolix az első sorozatgyártású rozsdamentes fémszék Franciaország történetében.

Szöveg: FÜZESI ZSUZSA Fotó: Tolix, Coonox