Vidéki hangulat a nagyvárosban

Az otthon maga az ember, mondhatnánk némiképp módosítva az ismert mondást a stílus fontosságáról. Szilvia egy szál virággal várt ránk egy nyüzsgő belvárosi téren, de őt látva valahogy azt sem volt nehéz elképzelni, hogy milyen lehet a kertje – teli virágzó bokrokkal, kövér muskátlikkal, petúniákkal. Mintha nem is a szürke városban, hanem egy idilli kis faluban élne. A rákosligeti kertben „csupán” annyi volt a különbség, hogy éppen fenekestül felforgatták: a kerti tavat ásták. Ám nem tévedtünk sokat. Itt a kis kert, mely úgy tesz, mintha nagy volna. Fű, fa, bokor, napozó mellett még egy tó is lesz benne. És itt a kis ház, mely szintén úgy tesz, mintha nagy volna.

Már az előszoba is…Van vagy egy bő négyzetméter, mégis telibeépítették tömörfával: tükör, fogas, szekrény, rakodópolc, ülőke, cipőtartó, minden elfér benne. S ki gondolná, hogy a beépítés mögött még a villany- és gázórák, a csövek és szerelvények – a kötelező előszobai „design” – is ott rejtőzködnek? Mindössze 35 négyzetméter a teljes alsó szint, étkezővel, nappalival, konyhával, lépcsőfeljáróval.

Mert lám, nemcsak a szokásos funkcióknak, hanem az extráknak is helyük van – valóban testreszabva. Szilvia saját kezűleg díszíti a tárgyait, hobbija a dekupázs. És, hogy hol az alkotósarok? Hát a falon: egyedi tervezésű, igazi varázsdoboz – egy kis falitéka. Ha éppen használatban van, négy szívecskés ajtaja harmonikaszerűen feltárul, akár egy meseházikó kapuja a varázsigére. Ajtóin lakkozatlanul, kezeletlenül egy-egy négyzetes, még díszítésre váró felület látszik. És ez a négy darab üresen hagyott négyzet mindennél ékesebben beszél a bútortervező empátiájáról. Mert a lakberendezőnek az a feladata, hogy kitalálja az a jól működő rendszert, amelyik tulajdonképpen nem más egy lakáson belül, mint a forma, melyet majd a használója tölt meg tartalommal – vallja Sárkány Péter.

Ez az elv érvényesül az otthonban mindenütt, töretlen a stílus, a berendezés valóban praktikus és romantikus. Méretre tervezett és persze tökéletesen stílusban tartott a nappaliban a dolgozósarok, vonzó, kimunkált és gusztusos a konyha, ráadásul jó nagy.

A felső szinten a háló, a fürdőszoba és a két gyerekszoba harmonikus egységet alkot egymással és a földszinti közös térrel is.

A stílusegység mögött azonban tisztán kirajzolódik a családtagok személyisége is. A kislány íróasztalára, szekrénykéjére karcsú margarétát, törékeny pipacsot festettek, míg a kisfiú rönkfából készült kunyhót idéző bútorok közt érzi elemében magát.

Természetes anyagok, és rend van itt mindenütt. A természet rendje. Mintha nem is a zajos nagyvárosban, hanem túl az Óperencián lennénk.

2009. április 5. 17:04