Erdő szélén jó lakni

A Rómában él?, kétgyerekes család megunva a nagyvárosi élet ny?gét, úgy döntött, hogy a Garda-tó közelében, egy kisebb erd? mellett vidéki házat vásárol. Els? látásra beleszerettek a környezetbe és a terméskövekb?l épült földszintes, korábban majorsági épületbe, melynek leromlott állapota sem riasztotta ?ket annak megvásárlásától. A felújítás és a kisebb-nagyobb átalakítások az építész férj tervei alapján készültek el, így az eredetileg csupán két helyiségb?l álló gazdasági épület háromszobás, kényelmes nyaralóként született újjá.

A korábbi f?bejárat elé teraszt építettek, melyet bambuszárnyékoló takar a kíváncsi tekintetek el?l, a homlokzat pedig óriási ablakot kapott. Az új bejáratot egy régi ablak helyén alakították ki. Innen egy rövid közleked?n jutunk a ház közösségi terébe, mely egyben nappali, étkez?, társalgó, s?t, szükség esetén vendégszobaként is funkcionál. A határokat csupán egy-egy, a térbe benyúló rövid falcsonk jelzi. A berendezés egy részét a tulajdonosok a bolhapiacról, illetve városi lakásuk kimustrált darabjai közül válogatták össze.

A helyiség középpontjában a nagyméret? kerti asztal áll, mely jelenleg az étkez?asztal szerepét tölti be. Körülötte a székek ugyancsak kerti bútorok, illetve a bolhapiacon fellelt darabok. A tálalószekrényként m?köd? darab valamikor jégszekrény volt egy élelmiszerkereskedésben. A háziasszony egy épületbontás alkalmával talált rá, és boldogan hazavitte. Kívül-belül felújították, a vasalatokat kicserélték, és most eredeti szépségében tündököl.

A konyha egyszer?, modern berendezését helybéli asztalosokkal, méretre készíttették. A bútorra mer?leges étkez?pultnál csupán egy gyors reggelit, tízórait lehet elkölteni, arra alkalmatlan, hogy nagyobb társaság helyet foglaljon. Ám maga a konyha tökéletesen felszerelt, minden igényt kielégít. A zöld szín itt is – ahogyan a ház egészén – visszatér? motívum.

A nappali-társalgó egy helyiségbe, a ház elüls? traktusába került, míg a konyha a hátsóba. A kanapék szintén használt darabok – új huzattal. Az egyszer?ség, melyre a háziak a nyaraló kialakításánál és berendezésénél törekedtek, itt különösen felt?n?. A nyersfa és fém mellett pamut-, lenvászon, kókuszrost és gyapjúanyagok dominálnak. A falak egy része itt hófehér, más része pedig élénkzöld szín?, amely árnyalat a bels? tér több felületén is visszaköszön.

Az épület padozatát – a helyi tradíciókhoz h?en – nyers, alig megmunkált k?vel burkolták, egyedül a fürd? kapott gressborítást.

A közösségi helyiségek puritanizmusával szemben a tulajdonosok hálószobája maga a luxus. Valódi budoárhangulat jellemzi a helyiséget a különleges b?r franciaággyal, a csillogó gömblámpával és az olívazöld fallal.

A hálóhoz tartozó fürd? szintén ebben a laza, „nagyvilági” stílusban készült el. Különlegessége a dús, virágos csempével burkolt fürd?kád, mellyel látványos kontrasztot képeznek a végletekig leegyszer?sített, kerek mosdótálak és a tömörfa mosdóállvány. Látszólag furcsa, ám nagyon is ideill? az élénkzöld szín?, összecsukható, lakk lerakóasztalka és az ugyancsak er?szöld pamutsz?nyeg.

A lakás minden pontján találunk friss növényeket cserépben, vázában, óriás kaspóban, mely a háziak természetszeretetére utal, és a kint és bent egységét hangsúlyozza.
Az egyel?re még csak nyaralóként, hétvégi házként szolgáló épületnek jöv?beni terveik szerint fontosabb szerepet szánnak tulajdonosai. Amint gyermekeik önállóak lesznek, és városi otthonukból kiröpülnek, ?k ideköltöznek, és mindennapjaikat ebben a nyugodt környezetben szeretnék tölteni. Akkor városi lakásuk jelenti majd számukra a szórakozást és a kikapcsolódást, otthonuknak azonban ezt tekintik majd.

2010. március 9. 16:03