Laknál-e vízimalomban?

„Amikor még kulcsos házként működött a malom, itt töltöttünk egy fantasztikus hétvégét. Két nap alatt akartuk kipihenni az egész évi hajtás fáradalmait. Fájó szívvel és fokozódó nosztalgiával gondoltunk vissza mindig e helyre a nyüzsgő városból, és egyszer csak eldöntöttük, hogy belevágunk a számunkra ismeretlen életformába” – meséli Zsuzsa.

MESÉS HELYSZÍN A PATAKPARTON
Zsuzsa és Győző az első perctől figyelnek a környezetre, szelektálják a hulladékot, a kert végében komposztálót építettek, ami jó termőtalaj a levenduláknak és a fűszerkertnek is. Az otthonuk alatt megbúvó patakot és környékét is rendületlen elszántsággal tartják karban, Dió pedig lelkesen közreműködik a kavicsgyűjtés során, ezekből később dekorációs kellék lesz a mécsestartókban vagy cserepekben.

A NAGYAPA NYOMDOKAIN
A ház alsó szintje egy hatalmas élettér, központi eleme a maguk építette kandalló és a konyha. Fontos szempont volt, hogy a vendégfogadásra szánt rész – az étkező és a főzőterület – egy átlátható légtérbe kerüljön, mert a fiatal háziasszony szívesebben tüsténkedik a tűzhely mögött, mint foglal helyet családja vagy vendégei körében az asztalnál.
Amikor az átalakítás folyt, arról ábrándozott, milyen jó lesz majd, ha a főzésnek szentelheti idejét, ám most, hogy néha egész napokat tölt a konyhában a vendégek miatt, gyakran nosztalgiával gondol vissza a vég nélkülinek tűnő festésre, kárpitozásra és kalapálásra. A fiatal pár ugyanis szinte minden munkát maga végzett a házban. Nemcsak kandallót építettek, a régi bútorokat lecsiszolták és átfestették, de a bolhapiacokon vásárolt különféle korú és stílusú székek egy részét is maguk kárpitozták újra. Míg Győző beletanult a segédmunkás feladatokba, beszerezte az alapanyagokat, Zsuzsa varrta a függönyöket és ágytakarókat.

EMLÉKEK A FALFÜLKÉKBEN
Az egykori malom vastag falai a rekkenő hőségben is hűvösen tartják a házat, télen viszont a kandalló ontja a meleget. A méteres mély, apró ablakfülkékben különféle dísztár¬gyak kaptak helyet, ajándékok, kertben gyűj¬tött tárgyak, Zsuzsa zöld, lila, kék és sárga poharainak gyűjteménye. Kihagyhatatlan vétel volt a franciaországi nászút emlékét idéző két gyertyatartó is, amit egy kisvárosi kiárusításon vásároltak. Megannyi személyes emlék és tárgy, amelyek fokozatosan találták meg helyüket az új környezetben.

PIROS, SÁRGA, KÉK SZOBÁK
Miután szinte valamennyi tárgyat különböző helyekről szereztek be a háziak, ha akarnak is, csak nagy nehezen alakíthattak volna ki egy meghatározott stílust, de nem is ez volt a céljuk. Inkább az, hogy az általuk újrakárpi¬tozott és festett tárgyak színes gyűjteménye köré rendeződjön a szobák jellege. Így jött az ötlet, hogy mindegyiket más-más hangulatúra és színűre tervezzék. A malom mellett egy kis melléképület is csatlakozik a házhoz. Ebben alakították ki a búzavirág színét idéző kék szobát, amit a szülők használnak, ha itt vendégeskednek. Zsuzsa minden helyiségbe maga készítette a függönyöket és textildekorációkat, különféle módon függesztve, ráncolva, összetekerve. Előfordult, hogy a bútoruk volt meg előbb, és ahhoz kerestek hasonló színű anyagot, de az is, hogy a textilhez festették át a bútort, például kékre a székeket. A sárga szobában régi csipketakaró varázsolja még romantikusabbá a baldachinos ágyat. A fekhely egy meglévő falmélyedés be került, falát aranysárga motívummal a háziak maguk díszítették, és sárga tüllbe csavarták a barna oszlopok egy részét. Az egy szinttel feljebb lévő piros szoba az egyetlen, ahová egy komplett francia bútorgarnitúrát találtak egy kis faluban. A finom, gyöngyházszínű kollekciót itt piros mintás textíliákkal élénkítették, ugyanolyan motívumú ülőpárna került az ablakmélyedésbe, ahonnan kitekintve a csobogó patakra látni. De nyílik itt más honnan is panoráma! HÁTRÁNYBÓL ELŐNY
Amikor építkeztek, a fiatalok hosszasan tanakodtak arról, akarnak-e kádat vagy sem. Akkor még nem is sejtették, hogy el sem fér majd a szűk lépcsőkön az új szerzemény. Amikor végül a kiválasztott darabot megvették, döbbenten szembesültek az apró méretkülönbségből eredő, áthidalhatatlannak tűnő problémával. De lévén kitartó és ötletes emberek, találtak megoldást. A ház túlsó oldalán lévő apró, lőrésszerű ablakot akkorára tágították, hogy beférjen rajta a kád. Ezt követően azonban beleszerettek a falbontás eredményeként feltárult látványba, és ahelyett, hogy visszafalazták volna a nyílást, egy apró erkéllyel toldották meg. Számos izgalmas történet hangzik el a beszélgetés során, melyekből kiderül, hogy a házat szinte mindig sokan lakják.

Torma Beatrix cikkéből
Fotó: Imre Barnabás
Styling: Torma Beatrix