Ünnepre várva

Vedd alapul a múlt századi eleganciát, némi modernnel vegyítve, adj hozzá csipetnyi praktikumot, majd mindezt meleg fényekkel és ünnepi hangulattal keverd el. Valahogy így írhatnánk le Krisztináék karácsonyváró otthonának receptjét.

A budai villa ódon falai – akár egy békebeli hangulatú színházi díszlet – szinte igénylik a meleg fényeket, a gyertya lángját, a finom vonalú üveggömböket a korhű falikarokon. Krisztina és Ákos két fiukkal közösen már az ünnepekre készülnek. „November közepétől elkezdjük a mézeskalácssütést, és ez az illat nekem már a karácsony közeledtét jelzi” – meséli Krisztina. „Aztán feldíszítjük a lakást, gyakran jönnek a barátok, van, hogy akár tizenketten is körülüljük a nagy tölgyfa ebédlőasztalt. Mikor télire fordul az idő, sokkal többet vagyunk itthon. Jó ide elbújni. Ha pedig a gyerekek szánkózni vágynak, ezt megtehetik a kertben vagy a szomszéd dombon.”

Otthonuk berendezésénél maximálisan szem előtt tartották a fiúk szempontjait, a nappali óriási kanapéját például régi otthonukból hozták magukkal. „Amíg kicsik a gyerekek, nem érdemes újat venni, hiszen ugrálnak rajta, esetleg leöntik, vagy csokis kézzel összefogdossák. De a kiegészítőkből sem választottunk drága darabokat: így a nappali olvasólámpáit az egri bolhapiacon vettük. Különleges a történetük, ugyanis akkor szerezte meg őket valaki, amikor a régi Intercontinental szállodát átalakították” – mutatja Krisztina a becses darabokat. De olyan szék is akad a lakásban, amit egy árverési oldalon találtak, és a párnáját Ákos húzta át a hangulathoz illő acélszürke színű bútorhuzattal. A könyvespolc melletti kisszekrény pedig egy ismerős antikvitásából került ide, sőt az egyik lámpát Ákos szobrász édesapja szerelte össze különböző alkotóelemekből.

Szöveg: Ványik Dóra Fotó: F. Tóth Gábor Styling: Horváth Vera