Design és építészet egy fedél alatt

Bálint gyermekkora helyszínén találta meg új lakását. Másfél évvel ezelőtt felújíttatta, de alighogy befejeződtek a munkálatok, máris megérkeztek a női energiák Nóri személyében, aki nemcsak a személyes tárgyait, de az általa tervezett bútorokat is magával hozta.

Annak idején a leendő tulajdonosnak még a lakásba sem kellett belépnie, hogy magával ragadja a ház hangulata. Bálint szerint Budapest egyik legszebb lépcsőházában közlekedhet nap mint nap, ami erős hatással van rá a mai napig. A negyvenes években épült házban szerencsére nem kellett szembenézni az egykori nagypolgári lakások szétszabdalt tereivel, de néhány év után Bálint mégis a teljes átalakítás mellett döntött. Bár akkor nem tudhatta, hogy későbbi barátnője, Nóri maga is tervező, mégis egyértelmű volt, hogy régi ismerősét, Fónagy Dóra építészt kéri fel a tervezésre. Tudta, hogy Dórával együtt gondolkodva olyan terek jönnek létre, amelyekben jól érzi majd magát.

„Nagyjából három-négy fő csapásvonalat jelöltem ki” – idézi fel Bálint a kezdeteket. „Nem akartam ajtókat, és mivel nem szeretem a tévét, illetve legfőképpen az olyan nappalikat, amelyeket a televízió helye alapján rendeznek be, ezért egy eltüntethető vetítővászonban állapodtunk meg.” Már akkor parketta volt itt, amikor Bálint megvette ezt a kis lakást, és a fa meleg tónusát ma is szereti, ezért a további árnyalatok kiválasztásánál ebből indultak ki. A halványszürke jó ötletnek bizonyult.