Svéd minta a belvárosban

A negyvenes évei elején járó Michel, aki egy nemzetközi tanácsadó cégnél dolgozik, munkája során néhány évente más országba költözik. „Két hónapig szállodában laktam itt Budapesten, de hosszú távon ez egyáltalán nem komfortos érzés.” Először eszébe sem jutott, hogy lakást vásároljon, ezért inkább megnézett néhány albérletet, de nem talált olyat, ahol szívesen lakna. „Úgy gondoltam, hogy Svédországhoz képest az itteni ingatlanok árai jóval kedvezőbbek, ezért talán befektetésnek sem lenne rossz egy saját lakás, ami elrendezésében, beosztásában megfelel az igényeimnek” – emlékszik vissza Michel.

A belvárosban kezdett keresgélni, ahol rengeteg szép épület között elkeserítően sok elhanyagolt és rossz állapotú házat talált. „Nekem az is fontos szempont volt, hogy egy olyan helyen éljek, ahol maga a ház is szép, felújított és jó állapotban van” – meséli, és bár hatalmas belmagasságú lakása komoly felújításra szorult, maga az épület és a lépcsőház csodás ornamentikája már első pillantásra is meggyőzte. „A korábbi tulajdonosok az utcai frontot gipszkartonnal három hosszúkás, szűkös helyiségre szabdalták, ami az én szememben felér egy bűnténnyel” – meséli Michel, aki világos, jól átlátható, nagy terekre vágyott, és a biztos siker érdekében szakértői segítséget vett igénybe. „Egy munkatársam ajánlotta Pataki Dénest, a Wowdesign lakberendezőjét, akinek nagyjából elmondtam az elképzeléseimet."

Szöveg: Molnár Ágnes

Fotó: F. Tóth Gábor

Styling: Horváth Vera

A teljes cikk az OTTHON magazin januári lapszámában olvasható.

2016. január 4. 16:24