A kert arra való, hogy élvezzük: interjú Szomoru Miklóssal

Mi inspirált, hogy angolos típusú kertet hozz létre?

Anyukáméknál mindig is volt kiskertem, aztán gyerekkoromban megkaptam John Brookes híres angol tervező Apró kertek című könyvét. A kötet még a mai napig megvan, hiszen ez volt az első rácsodálkozásom arra, hogy ilyen kertek tényleg léteznek? Előtte Cegléden nem nagyon láttam ilyen gyönyörű cottage gardeneket. A miénk inkább haszonkert volt, egy-két rózsával és tulipánnal, és tisztán emlékszem, hogy nagyon megfogott az a világ. Aztán persze a tévében is láttam sorozatokat, majd egy szezont kint dolgoztam Angliában, jómódú magánkertekben. Ott aztán végképp megfogalmazódott bennem, hogy ha hazajövök, én is ilyet szeretnék.

Cegléd után hogy kerültél Pilisszentkeresztre?

Régen mindig azt gondoltam, hogy véletlenül, de ahogy öregszem, egyre kevésbé hiszek a véletlenekben. Nagyjából tizenhat éve terveztem itt valaki kertjét, és egy forró nyári napon erre kirándultunk a Belvárosból. Ha már itt voltunk, megnéztük a korábbi munkámat, és akkor láttam meg, hogy ez a telek eladó.

A kerttervezésben is az angolos vonalat követted?

Igen. Persze tudni kell, hogy nem csak egyféle angol kert van, én inkább a cottage garden irányt viszem közülük. Ez azért is jó választás itthon, mert sok olyan növény van benne, ami a régi paraszti udvarokból ismerős. Az átfedés azért is fontos, mert nekünk a mi klímánkban kell gondolkodnunk. Magyarországon sokkal melegebb van, gyakori az aszály, a légszárazság, muszáj olyan növényeket választani, amelyek ezt bírják. Az első kertjeimet visszanézve sokat fejlődtem, de az alapok hamar megvoltak. Már akkor is a hullámos vonalvezetést szerettem, a sok virágot, sok évelőt, a nagy diverzitást. Szempont volt, hogy sokáig virágzó, rovarbarát legyen a hely. De persze igazán a sajátomban teljesedhettem ki.

De nem csak a stílus volt fontos számodra.

Nem is olyan régen fogalmaztam meg a kertészkedéssel kapcsolatos elméletemet, azt, hogy úgy kell tervezni, művelni, hogy tetsszen az eredmény, de közben ne ártsunk a környezetünknek. Ne permetezzük agyon, ne gereblyézzük stb. Így a munka is sokkal kevesebb, én például az elmúlt időszakban semmit nem csináltam, legfeljebb levágtam egy-két elnyílt rózsát vagy megkötöztem ezt-azt. Nálam nincs kapálás, nincs ásás, a vastag mulcsréteg miatt viszonylag kevés öntözés kell, nem permetezek. A megspórolt időt pedig arra fordítom, amiért a kert van: hogy leüljek egy teával és gyönyörködjek a madarakban és pillangókban. Kár, hogy éppen ez veszett el a kertészkedésből, nem élvezzük a gyümölcsét annak, amit létrehoztunk. Ha nem tökéletes valamilyen részlet, az nem baj, inkább legyen önfenntartó rendszer, amit mi irányítunk, de ne legyünk a rabjai. Arról nem is beszélve, hogy a föld, a víz, a természet közös kincsünk. Ahogy az állatokat nem kínozhatjuk, a növényeket, a talajt sem. Egy centi humuszréteg kétszáz év alatt alakul ki, és mi nagyon hamar tönkretehetjük.

A te kerted abban is különleges, hogy egész évben szép.

Angliában láttam először egész évben mutatós kertet. Itthon ősszel mindent visszavágnak, eltávolítanak, télen csak a kórók meredeznek. Ez a növénynek, talajnak, állatvilágnak sem jó, és nem is szép.

Ezek néhány éve még forradalmi gondolatok voltak. Látszik ebben változás?

Szerintem igen. Hozzám hat éve járnak látogatók, és az elején gyakran rácsodálkoztak, hogy nem permetezek, csak heti egyszer öntözök, stb. Most már sokan mondják, hogy ők is így csinálják. Ez köszönhető az internetnek, tévéműsoroknak, de annak is, hogy a klímaváltozás miatt olyan aszály volt az elmúlt években, hogy aki nem így csinálja, annak nem működik a kertje.

A saját kerted mennyire változik?

Folyamatosan tanulok, Angliába járok kiállításokra, előadásokra. És persze a klímaváltozáshoz is kell alkalmazkodni. Szárazságtűrő növényeket keresek, ültetek. És egyre jobban vonz az önfenntartás gondolata is, gyümölcsfákat, haszonkertet ültettem. Még jól emlékszem, hogy a nagymamáméknál milyen jókat ettünk a friss zöldségekből, gyümölcsökből. Amit nem tudunk megenni, azt elrakhatjuk, fermentálhatjuk. Nálam ez a rész a díszkerttől külön van, bár szervesen kapcsolódik hozzá, de praktikusabb így, ha például a díszágyásokban lenne egy körtefa, nem tudnánk leszüretelni. Az viszont azonos, hogy itt is vegyszermentesen dolgozom, ültetésnél komposztot, gombákat használok, és arra törekszem, hogy a növények egészségesek legyenek, jó immunrendszerrel. Így ha mégis betegek lesznek, könnyen kiheverik.

És ezt nem csak személyesen, egy látogatáson lehet tőled megtanulni, hanem már a tévéből is.

Igen, a Spektrum Home-nak forgatott Green Team is ezekre az elvekre épül. McMenemy Márkkal, aki a szomszéd faluban lakik, egyezik a látásmódunk és a hozzáállásunk, és a mi kertjeinkben vettük fel a tízrészes sorozatot. Minden résznek van egy központi témája, a legelső a tervezésről szól, de készült rózsákról, magaságyásokról is. Minden témát úgy dolgoztunk fel, hogy a kezdőknek és azoknak is segítsünk, akik kicsit tapasztaltabbak, akár szakmabeliek. Használtuk a sok év tapasztalatait, hiszen tudjuk, mik a visszatérő kérdések.

És a saját szemlélet is belekerülhetett?

Igen. Semmiképpen nem akartuk kapkodósra csinálni, igazi slow life képeket vettünk fel. A sok információ mellett minden epizódban szerepel olyan rész, amikor csak sétáltunk, a leszüretelt paradicsomból csináltunk egy capreset, és amíg megettük, néztük a madarakat. Azt a nyugalmat igyekeztünk sugározni, amit a kertnek is kell.

A Green Team és Álomkertek 2. évadának epizódjai folyamatosan láthatók a Spektrum Home csatornán.

Fotók: Spektrum Home