Egy természetközeli kert környezetbarát, élhető, használható: Szomoru Miklóssal beszélgetünk

Akár a műsor koncepcióját illetően, akár a bemutatott kertekkel kapcsolatban lesz valamilyen változás a korábbi évadokhoz képest?

Mivel természetmániás vagyok, igyekeztem rábeszélni a szerkesztőket, hogy a korábbi évadokhoz képest még több olyan kertet mutassunk be, amely a klasszikusabb, természetközeli vonalat képviseli, önfenntartó vagy ökologikus tudatossággal fenntartott – tehát nem permetezett, nem műtrágyázott –, rovar- és madárbarát. Ellátogattunk például Pátyra, ahol nem egy díszkertet jártunk be, hanem egy önfenntartó minigazdaságot, ahol a tulajdonos megtermeli a saját zöldségeit, gyümölcseit, ezekből befőz, a maradékot komposztálja, tyúkot nevel, tésztát készít. Ezzel azt szeretnénk megmutatni a nézőknek, hogy ilyen is lehet egy álomkert: hasznos és szép egyben. De persze törekedtünk rá, hogy mindenki megtalálhassa a számára leginkább szimpatikusat, így japán- és modern kertből sem lesz hiány. 

Az első tévéműsora óta mennyit változott a kerttel kapcsolatos szemlélete?

Látva a modern és – ha szabad így fogalmaznom – a „nem az én világom”-típusú kerteket, még inkább megerősödött bennem a természetközeli szemlélet. Sokan tartanak egy diverz, soknövényes kerttől, mert azt gondolják, hogy sok munka van vele, pedig éppen ellenkezőleg. Egy kert attól igényel kevesebb gondozást, hogy sok növény – virágok, cserjék, fák – vannak benne, mert kialakul egy saját kis ökológiai rendszere, amiben jobb a mikroklíma, az esetlegesen felbukkanó kártevők megeszik egymást, ezáltal kevesebben lesznek. A saját kertemben nem gyomlálok, a mulcsolást saját nyesedékkel végzem, nem használok permetszert, műtrágyát, és azt látom, hogy aki hasonlóan csinálja, annak gyönyörű a kertje: tele van élettel, madarakkal, sünökkel, békákkal. Az sem utolsó szempont, hogy amikor nyáron bemegyünk egy ilyen kertbe, ahol nagy fák vannak, sok növény, esetleg tó, ott öt-hat fokkal hűvösebb van, mint egy modern kertben, ahol csak gyep és kevés növény díszeleg. Igyekszem tehát olyan irányba terelni a műsort, hogy minél több természetközeli kertet mutassunk be, hogy akit még nem győztünk meg, azt is rábírjuk arra, hogy élhetőbb, használhatóbb, környezetbarátabb egy ilyen kert.

A saját kertjével kapcsolatban mire a legbüszkébb?

Talán arra, hogy semmilyen vegyszert, műtrágyát nem használok már jó pár éve, és viszonylag kevés gondozással van egy kis ökológiai rendszerem. Régen itt egy meglehetősen elhanyagolt gyümölcsös volt, agyonrepedezett sárgaagyag talaj, amiben nem volt szerves anyag. Azóta jócskán javult a talajélet, és most azt látom, hogy sikerült létrehoznom egy oázist, ami nemcsak nekem szép, hanem tele van madarakkal, este mozognak a sünök, bejön a borz… Egy élő kertem van.

 
Mi a helyzet a kerti munkákkal: mindig lelkesen végezte őket?

Gyerekkoromban, amikor anyukámék kertészkedésre „kényszerítettek”, mindig kapálni, ásni, krumplit feltölteni, permetezni kellett. Ezeket nem szerettem, viszont ültetgetni, rózsát visszametszeni, komposztot készíteni kifejezetten. Szerencsére a mostani kertművelésemből az említett „kényszermunkák” teljesen eltűntek, a felmerülő feladatokat pedig nagyon élvezem, mindegyik igazi örömmunka számomra.

Önnek mit jelent a kertészkedés?

Mindent! Van úgy, hogy forgatunk vagy elmegyek workshopot, előadást tartani, és alig várom, hogy hazaérjek. A lakásba be sem megyek, egyből a kert felé veszem az irányt, hogy körbenézzek, mennyit változott. Minden nap történik valami: megjelenik egy újabb hajtás, bimbó; kinyílik, megnő egy újabb valami. Számomra ez nem munka, hanem szenvedély.

Mit gondol, eljuthat a kertünk a tökéletes állapotba?

Igen, ha nem az emberi tökéletességre, hanem a természetére gondolunk. Nem az a tökéletes, ha minden élére van állítva a kertben, hanem ha van egy-két gaz, megsüllyedt a szegélykő vagy egymásba gubancolódott növény – ennél szebb nincs. Szerencsére egyre többen gondolják így. Az Álomkertek új évadában bemutatunk egy ilyen „magára hagyott” kertet, ami azt jelenti, hogy semmit nem csinál a tulajdonosa. Ami kikel, otthagyja, a lehullott leveleket otthagyja, soha nem locsol semmit, minden a természetre van bízva. Ez elsőre vadnak tűnhet, de egy tökéletes ökológiai rendszer. A saját kertem kapcsán is azt tapasztalom, hogy minél kevesebbet nyúlok bele a természet folyamataiba, annál olajozottabban működik. 

Ön a vegyszermentes kertészkedés híve. Mit tanácsolna azoknak, akik még csak most készülnek erre az ösvényre lépni?

Elsősorban azt, hogy soha nem késő elkezdeni! Nyilván minél többet lett vegyszerezve egy kert, annál nehezebb visszahozni. Az első egy-két évben biztosan rengeteg károsító lesz, hiszen a természetes segítségek még nincsenek jelen. Egy nagyon aktuális példa: most mindenhol rengeteg levéltetű van, nálam is akad, de nem izgulok, mert tudom, hogy jönnek a természetes ellenségei. Ám aki mindig lepermetezte a levéltetveket, nemcsak őket, de az őket megevő hasznos rovarokat is száműzte. A természetes rendszer visszaépítése nagyjából három-öt évet vesz igénybe, persze, a szükséges időt befolyásolja, hogy hol helyezkedik el a kert: városi, vidéki vagy erdei környezetben; milyenek a szomszédok. Az elhatározáson felül pedig egy nagy adag türelemre is szükség lesz: az első egy-két évben nem szabad csüggedni, hogy kevesebb a termés, több a kártevő, mert ez teljesen természetes, része a folyamatnak. Ezt az időszakot ki kell bekkelni, hogy végül beérjen a munka gyümölcse: az álomkert.

Álomkertek a Spektrum Home-on minden hétvégén 16:00-tól!

Szöveg: Dobos Szandra, fotó: Spektrum Home

2024. május 18. 15:09