A Fotográfus Háza

Az erdei lakóház szerkezete két nap alatt épült fel a fenntartható építészet jegyében. A faépület szinte együtt lélegzik az erdővel – életét a benne élő fotóművész rendszeresen dokumentálja. Az épület koncepciója az emberi, környezeti és gazdasági tényezők harmóniájának megteremtéséről szól mindezzel együtt nem került többe, mintha hagyományos módon épült volna.

A hagyományos építészeti szemléletmód komoly kihívásokkal néz szembe a mai megváltozott társadalmi és gazdasági környezetben. Jó minőségű lakóházakra most is szükség van, de az esetek többségében hosszú idő alatt drága vagy rossz minőségű épületek épülnek. Sok esetben fel sem merül a fenntarthatóság kérdése, vagy ha mégis, akkor inkább a drága és bonyolult technológiákra helyeződik a hangsúlyt, ami gyakran a mindennapi élhetőség rovására megy.

A Fotográfus Háza erre a kérdésre ad újszerű választ. Az alkotók egyszerű építési elveket követtek, a koncepcióra, az anyagokra és szerkezetekre helyezték a hangsúlyt. Szépet, minőségit és praktikusat akartak létrehozni rövid idő alatt, elérhető áron. Az eredmény meghaladta az eredeti elvárásaikat. A faházban tapasztalható klíma és a fa állandóan érezhető illata igazolták, hogy valóban lélegző, élő szerkezet született. Télen az erdőből szerzett fával fűtenek be a kályhába és a kandallóba. Nyári éjszakákon az erdőből leszálló hűvös levegővel szellőztetik át a házat és reggelente madárcsicsergésre ébrednek.

A különleges épület létrejötte persze annak is köszönhető, hogy a fotós és az építész együttműködése túlmutat a hagyományos megrendelő-építész kapcsolaton. Ugyanis fontos szerepet vállalt a projektben a ház tulajdonosa, Batár Zsolt építészeti fotográfus, akit régi barátság köt Turányi Bence építészhez. A két alkotó saját területéről hozott látásmódja találkozott a házban és formálódott közös alkotássá. Turányi erről így nyilatkozik: “Amikor kétféle gondolkodásmód találkozik az eredmény valami teljesen új lesz, több annál mintha összeadnánk kettőnk gondolatait. Zsolttal már évek óta beszélgetünk, és ezek a párbeszédek most ebben a házban öltöttek testet”.

Batár Zsolt számára a ház épülése és annak élete egyfajta művészeti kísérleti terep, amely lassan fontos állomásává válik életművének. A fotósorozatok bensőséges viszonyról, megértésről és személyességről tanúskodnak. A ház és az erdő viszonyát nap mint nap, minden évszakban megörökíti.