Harmonikus otthon

A budai hegyvidéken, egy nyeles telek mélyén álló társasházban húzódik meg Emese és Viktor otthona, akiket a környék ma is ugyanúgy elbűvöl, mint egykor. „Errefelé nőttem fel, így természetes volt számomra, hogy itt keresünk új otthont. Mindig sokat sétáltunk a hangulatos, lankás utcákon, és nagy előnynek tartom a kiváló közlekedést is. Ráadásul közel vagyunk a gyerekek iskoláihoz és a munkahelyünkhöz is, így a városnak ez a pontja sokkal kedvesebb számunkra, mint bármely más kerület” – mondja Viktor.

A beköltözés után jó néhány évig fontolgatták, hogyan formálhatnák át úgy az ingatlant, hogy a belső kialakítás méltón tükrözze a környezetét, ugyanakkor használható és szerethető is legyen. A tanakodás vége az lett, hogy a közel húsz éve épült belső kétszintes lakást tulajdonképpen csontig, azaz a vázig visszabontották és újraépítették. Az átalakítás egyik fő szempontja volt a két szint közötti hangterjedés megállítása. Fontos döntés volt az is, hogy a nappaliból száműzték a tévét, ugyanakkor létrehoztak egy relaxációs szobát, ahol a képernyő is helyet kapott. „Talán a konyhán kellett a legtöbbet alakítani ahhoz, hogy a főfallal kettéosztott, szerencsétlen adottságú helyiségből kényelmes tér legyen” – mondja Emese, de a felső szinten is sok falat mozgattak át, szűk helyiségeket nyitottak egybe. „Viktor mélyépítő-vízépítő mérnök, így a szakmája nem esik nagyon messze az építőmérnökségtől, ráadásul közel áll hozzá a belsőépítészet, így sokat törte a fejét a jó megoldásokon, és szívesen dolgozott együtt a szakmabeliekkel.”

Galériához klikk a képre!

Ami pedig a főbb stílusjegyeket illeti: minimalista megfogalmazásra törekedtek, de tervezgetés közben úgy érezték, egy sor szempontból már kezd elcsépeltté válni. Próbálták kerülni a kézenfekvő dolgokat, például határozottan nem akartak gipszkartonba rejtett mennyezetvilágítást. Semmiképpen nem szerettek volna „túlépített” tereket létrehozni, ahol túl sok az ötlet, az inger. Nyugodt, letisztultnak mondható, mégis egyedi otthont képzeltek el, és mivel nagyon kötődnek a hetvenes évekre jellemző enteriőrökhöz, ezt a hangulatot igyekeztek visszahozni a berendezéssel. A sors azonban közbeszólt: újabb gyermekáldás köszöntött a családra, akik megválnak szeretett lakásuktól.

Szöveg: Hoffmann Nóra Fotó: F. Tóth Gábor Styling: Horváth Vera