Ötletes legénylakás a szürke árnyalataival

A mindent beragyogó napfény volt az, ami igazán megfogta Ákost ebben a negyedik emeleti, körúti saroklakásban, ahonnan jól látszanak az Iparművészeti Múzeum mázas Zsolnay tetőcserepei, sőt tiszta időben a budai hegyekig is ellátni. Új otthonában csipetnyi luxussal fűszerezett modern hatást igyekezett megteremteni a sportos fiatalember. „Habár nem volt rossz állapotú a lakás, amikor megvettem – elég lett volna egy tisztasági festés, hogy költözhető legyen –, mégis a teljes átalakítás mellett döntöttem” – emlékszik vissza a tulajdonos.

Ákos különösen büszke arra, hogy lakberendező és belsőépítész segítsége nélkül, mindössze lakásfelújításban jártas édesanyjával, Judittal konzultálva alakította ki és rendezte be legénylakását, ahová időközben párja, Detti is beköltözött. A helyszín kiválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy a város szívében legyen. Ennek megfelelően az éjszaka is közlekedő villamos majdnem a kapu előtt áll meg, ahonnan alig karnyújtásnyira van a Corvin negyed metróállomása – ezek a lehetőségek kellően nagy szabadságot adnak. Elkerülhetetlen volt azonban, hogy a külső nyílászárókat hangszigetelt ablakokra cseréljék, ezáltal tompítsák a nagyváros zaját. „Peremkerületben nőttem föl, és hetente egy-két napot még otthon, a családi házban töltök. Ezért furcsa, szokatlan élmény volt, amikor életemben először beköltöztem egy igazi pesti bérházba”– meséli Ákos.

Galériához klikk a képre!

A lakásból kiköttették a gázt, hogy megszabaduljanak a csövek zavaró látványától, a meleg vizet pedig modern villanybojler biztosítja. Annak érdekében, hogy letisztultabb képet kapjanak és csökkentsék a térbe lógó elemek számát, lemondtak a csillárokról, helyettük mintegy száz, gipszkartonba süllyesztett szpotlámpát helyeztek el a mennyezeten, amelyeket melegfényű LED-világítással kombináltak. 

Galériához klikk a képre!

Elsőként az ezüstszínű, fémes hatású konyhagépeket vásárolták meg, ezek határozták meg a lakás hangulatát. A beépített konyhabútor mellett a szürke különböző árnyalataira színezték a falakat, és a főbb bútorok is szürke tónusokat viselnek. A szinte monokróm hatást a tipográfiával díszített tapétacsíkok és szőnyegek mozgatják meg néhány melegebb hatású kiegészítő mellett. Bár a fiatalok otthon érzik magukat itt, épp ezért nem is hívei a zajos buliknak, a bárpult fölött sorakozó poharak mégis arról árulkodnak, hogy kisebb összejöveteleket azért szívesen szerveznek a barátaikkal.

Szöveg: Hoffmann Nóra Fotó: Téglássy Zsuzsa Styling: Horváth Vera