Ez a jó a minimálban!

Megunták az emberek a minimált - sommázza véleményét Müller Mónika lakberendező. Első hallásra már-már szentségtörésnek tűnik, hisz a ma designerei, enteriőrtervezői kivétel nélkül ezen a több mint két évtizeden át uralkodó irányzaton nőhettek fel.  „A kevesebb több” jelszavát kimondó Peter Maly és tervezőtársai ugyanis a nyolcvanas évek Nyugat-Európájában teremtették meg ezt az elvonatkoztatott, a távol-keleti zen filozófiából is ihletődő stílust. A végletekig leegyszerűsített mértani formavilág, a horizontális vonalvezetés, a wenge-bézs színpár aztán a nyugat trenddiktáló cégeinek termékein át meghódította világot, s visszakerülvén a távol-keleti piac vonzáskörébe is, valójában átívelte azt. Az értékei nyilvánvalóan megmaradtak, a hatása tovább él. Ám - mint ahogyan a művészetek történetében az egymást váltó és persze elődeikben gyökerező irányzatok sokszor éppen saját forrásuk ellentétjeként jelennek meg - úgy épül rá most a minimál végtelen egyszerűségre az extravagancia, a visszafogottságra a pompa.
Mónika szerint a magyar emberek habitusához nemigen alkalmazkodik az igazi minimál távolságtartása, visszafogottsága. Ráadásul egy tökéletesen tiszta stílus bizonyos életformát is megkövetel. A tiszta minimált már néhány elöl hagyott, nem odaillő használati tárgy, egy-egy nem éppen oda való ajándéktárgy is felboríthatja. Míg egy eklektikusabb környezet jó alap lehet az évek során változó ízlés kibontakoztatására is. - Megrendelőim nagy társadalmi életet élő emberek, akiknek fontos volt a reprezentáció, a vendéglátás lehetősége, de a családi élet nyugalma is. A kétszintes házban ezeket a funkciókat remekül el lehetett különíteni – meséli a lakberendező.
A földszinten zajlik az élet, itt vannak a vendégszobák és a nappali terek, az emelet az intim szféra, itt található a szülői háló, a gyerekszoba, a fürdő és a dolgozó. A különböző funkciók helye tulajdonképpen alig változott. A nagy átalakítást a három esztendővel ezelőtt mediterrán hangulatban kialakított ház stílusváltása jelentette, mely komoly belsőépítészeti munkálatokat igényelt. Ezért építész-tervezőt is bevontak a munkába, Nagy Attila, a Negyedik Csoport Építészstúdió munkatársának személyében. Kicserélték a nyílászárókat, a burkolatokat, gipszkartonnal eltakarták a látszó tetőszerkezetet. A fölszinti lakótér közepéről áthelyezték, és formailag teljesen megváltoztatták a kandallót, a kisgyerek miatt pedig megszüntették az étkező és nappali közti szinteltolást is. Mindezek pedig teljes stílusváltást eredményeztek: mediterránból minimál belső tereket teremtettek. Ezt a minimált öltöztették fel azután különleges színekkel és anyagokkal, csillogóvá, extrává valójában káprázatossá téve az egész lakást.
Az egyik fal - két mind a két szintet átfogó magasságban - markáns padlizsánszínt kapott, feltűnő látványelem lett így a minimálra jellemző wenge-törtfehér kontrasztjára építő burkolatok között. Egy másik falat natúr színű kőpanel borít - az egységesség jegyében, hisz ugyanez a burkolat a ház külső homlokzatán és a kerítésen is megjelenik. A bútorokat, lámpákat, textileket és kiegészítőket mind a Müller Mónika Enteriőrben válogatták, vagy maga a lakberendező tervezte, és asztalos csapatával gyártatta le. A mértani vonalvezetésű nappali ülőgarnitúra kárpitozása bőr és bársony kombinációja törtfehér és arany színekben. A tömör fából egyedi terv szerint készült kisebb tároló bútorok frontján színes lakkbőr jelenik meg vörösben, csokoládébarnában, amilyen merész, olyan elegáns is. A nappali közepét borító kerek szőnyeg kék, homokszín, fekete és fehér kombináció, motívuma már a retróra hajaz. Ehhez társulnak a barokkos pompájú elemek is, melyektől végül harmóniába simul az egész, úgy, hogy valami izgalmas, fűszeres extravagancia is belengi.