Kihívás teljesítve

Debrecen belvárosában, egy társasház tetőterében alakította ki első közös otthonát Emese és Bence. Sok kötöttséghez kellett alkalmazkodniuk, így történetük arra is jó példa, hogyan lehet a szükségből erényt kovácsolni.

A ma már világos és hívogató otthonról nem is gondolnánk, hogy eredetileg több pici iroda működött itt. Keresztirányban hatalmas, belógó gerendák szabdalják a teret, ezért a legnagyobb kihívást az jelentette Emese és Bence számára, hogy a ritmus nélküli betonelemeket készen kellett elfogadniuk. „Emiatt okozott nehézséget a nappali kialakítása is, de aztán megbarátkoznunk a gondolattal, hogy egy tartópillér határozza meg a rendelkezésünkre álló teret” – meséli Emese.

Ez a tetőtér ráadásul nem tartozott a ma divatos industrial-loft kategóriába, ehhez hiányzott a megfelelő belmagasság és a jellemző építészeti anyaghasználat is. Ráadásul az érdekes szerkezeti megoldások rég síkra voltak betonozva, ezért nem lehetett belőlük semmit sem megmutatni. De ez sem törte meg Emeséék lelkesedését: ahová csak lehetett, ablakokat építtettek be, hogy minél több fényt nyerjenek, és sok helyen elcsaltak a szabálytalan formájú bemélyedésekből, ajtók mögé rejtve azokat, így sok hasznos tárolót nyertek. 

A pár szívéhez a skandináv stílus áll leginkább közel, amit egy kis retróval szerettek volna fűszerezni. A térkialakításokban és a berendezésben Koch Noémi lakberendező volt segítségükre, aki hamar ráérzett Bence és Emese ízlésére.

Szöveg: Hoffmann Nóra, Fotó: Székely Péter