Nils Strinning: String polcrendszer

A korszellem meghatározó: a második világháború utáni években járunk, amikor a svéd szociológusok, építészek és mérnökök az életminőség javításán dolgoznak. Nils Strinning építészhallgatóként ekkor tervezte meg a mai edényszárítók archetípusát lakkozott acéldrótból, ami kiváltotta az egyik legunalmasabb konyhai munkát, a törölgetést.

Három évvel később, 1949-ben a svéd Bonniers könyvkiadó pályázatot írt ki egy olcsó, könnyen mozgatható és egyszerűen összeszerelhető polc megtervezésére. Ekkor debütált és lett győztes a String, ami a szárítóhoz hasonlóan drótvázas volt, de már műanyag borította.

Óriási sikere lett, cikkezett róla a New York Times, vásároltak belőle az ENSZ épületébe, és több mint egy tucat designdíjat nyert. Mindezt egy olyan időszakban, amikor a szabadságra szomjazó emberek mindenben a változatosságot, a rugalmasságot és a megbízhatóságot keresték, és a moduláris polcrendszerben is megtalálták.

A String a hétköznapokra született, mára a skandináv design szinonímája. Az eredeti String mindössze öt részből állt: két létraszerű drótvázból és három furnérozott polcból, de variációk egész sorát nyitották meg.

Bár a könyvkiadó 1971-ben beszüntette a gyártást, később számos tárolóelemmel, kiegészítővel és színnel mégis újra életre kelt az ikonikus polcrendszer.

Szöveg: Füzesi Zsuzsa Fotó: String

2019. november 10. 8:30