Otthon feketén-fehéren

Ki ne ismerné a játékot: fekete-fehér, igen-nem, mindent lehet mondani, csak ezt a négy szót nem. A müncheni fiatal pár azonban feketét mondott a padlóra, fehéret a falakra, igent a tiszta formákra és nemet a színekre, túldíszítettségre, a textilekre.

Amikor a fiatalok rátaláltak erre a 70 négyzetméteres társasházbeli lakásra, azonnal tudták, hogy ez a nekik való. Elhatározták, hogy testreszabott otthont faragnak belőle. Nem csupán a jó beosztás, a sok ablakon beáramló természetes fény és a szerencsés tájolás volt az, ami miatt azonnal lecsaptak rá. Valójában az épület szellemisége varázsolta el őket. Közelállónak találták saját elképzeléseikhez. A modern, egyszerű architektúrájú, Bauhaus jellegű ház ugyanis puritánságával ragadja meg leginkább a látogatót, ám igazi különlegességét a régi kőfal jelenti. Ezt pedig az építési munkálatok során szerencsére sikerült megmenteni, így beleillesztették az épületbe. Most, igazi meglepetésként a lépcsőház bejáratánál fogadja a betérőt – történelmi korok hangulatát idézi egy ízig-vérig mai környezetben.

Az egyszerű, szürke falak ipari jellegű, loftos ízű belső teret ölelnek körbe. A fémlemezekkel borított csigalépécső hátterét a terméskő fal adja, kellemes összhangot alkotva a macskaköveket idéző padlóburkolattal. A természetes kőborítás szépségét reflektoros világítás emeli ki, a bensőséges hangulatról pedig egy, a mediterrán átriumokra emlékeztető, nagy cserepes növény gondoskodik. A lakás maga is egyszerű, puritán. Szakítva szüleik csupa drapériás, fodros-párnás világával, a fiatalok úgy döntöttek, nem kell függöny, szőnyeg, falikárpit, ezek csak porfogók. Érvényesüljön inkább a tér szépsége és a panoráma! A padlóra feketébe hajló grafitszürke linóleumot választottak, és minden falat hófehéren hagytak. Tovább fokozza az egyszerűség érzetét, hogy hagyományos nyílászárók helyett egész falakat fehér tolóajtókkal helyettesítettek. Így – akár a japán pagodákban – a lakás a használattól függően egyterűvé is alakítható.
Ahova csak lehetett, könnyed fémvázas bútorokat tettek. A könyvek és a konyhaeszközök egy része nyitott, a raktárakban használatos fémpolcokra került. A konyhabútor sima fehér lett, és természetesen a legegyszerűbb, fehér csempét rakták a falra is.
A tüntető puritanizmus szinte fényűző elemei az ülőbútorok, amelyekből kizárólag jó minőségű, karakteres darabokat választottak, mintegy válaszként a sok fehér felületre és a visszafogott bútorozásra. Fekete bőrfotelek fémkeretes székekkel kombinálva, komolyak és elegánsak, és tökéletesen illenek ebbe a környezetbe. Egyetlen színes pontja a lakásnak az étkező falára akasztott modern festmény: fekete alapjába illesztett sárgái, kékei, pirosai életet visznek az enteriőrbe.
Nemcsak a textilekkel takarékoskodtak a fiatalok, de a világítással is csínján bántak: lámpát a lehető legkevésbé feltűnő darabok közül válogattak. A mennyezetre szerelt, egyégős lámpatestek csupasz villanykörtékre emlékeztetnek.
Megnyugtató a rend, a neutrális környezet, az egyszerűség. Különösen manapság, amikor egy európai metropoliszban leginkább mindezek ellentétével kerülünk szembe.