Fiatalos elegancia

 A fiatal pár szinte el sem hitte, hogy létezik olyan lakás Budapesten, ami minden elvárásuknak megfelel, így amikor rátaláltak a tökéletesre, nem haboztak, tudták, hogy megtalálták a megfelelőt. Lényeges szempont volt az autópálya közelsége – Anita székesfehérvári, és amikor teheti, látogatóba indul a családjához –, de nem akartak lemondani a nagy teraszról és a napfényes terekről sem. Az már csak hab a tortán, hogy ebben a házban az egész szint az övék, így nem szűrödnek át a zajok a szomszédoktól. Károly büszkén mesél a kezdetekről: „Az alaprajzot nagyjából én találtam ki, hiszen tudtam, mire van szükségünk. Szerettünk volna nagy fürdőszobát, nagy hálószobát, és ragaszkodtam hozzá, hogy két vizesblokk legyen a vendégek miatt.” A tervek megvalósításában Mocza Erika és Ambrus Barbara lakberendezők segítettek a fiataloknak. A nappali kényelmes kanapéja óriási fekvőfelületté alakítható, így akkor sincsenek bajban, ha többen is náluk maradnak éjszakára. „A fehér kanapé talán furcsának tűnhet egy kisgyerekes családnál, de semmivel nem jelent több energiát a tisztán tartása, mintha sötétet választottunk volna” – mutatja Anita. Hangsúlyosan jelennek meg a térben a közös utazások emlékei: a lila-zöld párosa még évekkel ezelőtt tetszett meg nekik külföldön, amikor itthon még nem igazán volt divat, de a nappali sarkának lebegő polcain is egzotikus szobrok, útikönyvek jelzik, hogy igazi világjárók otthonában járunk.

Diszkrét csillogás
Az étkezőt a konyhához közel, a nappaliban alakították ki. „Mivel itt két funkció találkozik egy térben, ezért a harmónia kedvéért ugyanazt a lámpacsaládot szereltük fel mindenhova. Mindketten imádjuk a diszkrét csillogást – vallja be Károly –, ezért kristálycsillárokat és falikarokat választottunk. Ráadásul a nappali lámpája két mozgatható függősort rejt, így bárhonnan süt a nap, könnyen elérhetjük, hogy szivárványos fényt szórjanak szét az apró üvegek a szobában.” A fénylő, csillogó felületek a konyhában is visszatérnek, ahogy a lila szín is. A frontok egészen sötét, padlizsán árnyalatot kaptak, a munkalap gránitkövébe pedig üvegzúzalék került, amin megcsillan a napfény. De az esztétikum mellett a praktikum is lényeges szempont volt, hiszen Anita gyakran főz. A konyhagépek kényelmes magasságban vannak, a mosogató csapja pedig zuhanyszerűen kihúzható. „Mivel nagyon édesszájú a család, gyakran sütök süteményeket. A fiókokat elég befelé meglöknöm, hogy kinyíljanak, így ha lisztes a kezem, nem kell mindent összefogdosnom. Marci gyakran segít a sütésben, sőt kávét is szokott főzni. A pulton ülve indítja be a készüléket, kiválasztja a bögrét és a patront is.”

Szöveg: Ványik Dóra Fotó: Imre Barnabás Styling: Rövid Zsuzsa

A teljes cikk az OTTHON magazin áprilisi lapszámában olvasható.