Diófa köré épült álomotthon a Pilisben

Nem szokványos ötlet

Bontott téglával burkolt házukat már készen vették Balázsék, akik sorházi lakásukat szerették volna egy tágas otthonra cserélni. Az elrendezés rögtön megfogta a családot, elbűvölte őket a környezet és az épület szimbiózisa, a központi szerepet betöltő diófa. „Nem szokványos ez az ötlet; a ház tulajdonképpen a fa köré épült, ami így kettéosztja az épületet. Ez nem csak rendhagyó, de praktikus is volt nekünk, hiszen így a felső szinten a gyerekek birodalma jobban elkülönül a miénktől” – mondta Balázs. Az új tulajdonosok azt is hamar megtudták, hogy a házat az elismert építész, Földes László tervezte, ez pedig szintén sokat nyomott a latban.

A diófa és a körülötte lévő udvar a terek elválasztásán túl helyettesíti a klímát is. „Két ok miatt jött létre ez a terület. Egyrészt mindig is érdekelt, hogy a házak és a környező növényzet hogyan tud szimbiózisban élni, másrészt foglalkoztatnak azok az építészeti megoldások, amelyekkel a házaknak jó, természetes klímát lehet biztosítani télen és nyáron is. Tehát, amikor nem az épületgépészet és a légkondicionálók adnak erre lehetőséget, hanem a tervezés” – mondta Földes László, az épület megálmodója. Az alapötlet szerint a fa lombja egyfajta zöld tetőként borul majd az épületre, ami megvalósult. A belső kis térre rengeteg ablak nyílik, azokon át a nyári kánikulában hűvös levegő jut be a házba gépesítés nélkül.

Nyáron is kellemes

A hőgazdálkodást a ház koporsófödémje is tökéletesíti, lehetővé téve, hogy a tetőtér a nyári melegben is jól használható legyen. Remekül szigetel az épület vázkerámia-falazata, amire bontott tégla került. „Ezt az anyagot nagyon szeretem, úgy gondolom, ad a házaknak egy emocionális többletet amiatt, mert van benne esetlegesség, kézműves jelleg. Minden téglán látszik, hogy saját története van, nagyon izgalmas vele dolgozni” – emelte ki az építész.

Balázsék a házon egyetlen komoly változást eszközöltek: a kert felőli homlokzatra tettek egy nagy panorámaablakot. Kint teljes tereprendezést végeztek, támfalakkal új terepszinteket hoztak létre, és építettek egy medencét is. A belső tereket uraló vöröses trópusi faburkolatot megtartották, ám szinte minden mást átterveztettek. „Az volt a koncepciónk, hogy a sok narancsos és vöröses faanyagot ellensúlyozzuk. Így jött a képbe a szürke, a kék és a fehér” – mondta Istvándi Bea lakberendező. A világos színeket ezüst felületek és tükrök emelik ki, így lopva modern eleganciát a természet ihlette falak közé.

Galériához klikk a képre!

Szöveg: Szabó Emese, fotó: Székely Péter